A halál börtöne megnyílik és a foglyok fel fognak szabadulni

 

---

       A világ megáldása jelenti a börtön megnyílását és a foglyok szabadon bocsátását, akik hatezer év óta a halál börtönébe vándoroltak. Ezen oknál fogva nevezik Urunkat — Életadónak, minthogy nagy feladata abban áll, hogy a világ emberiségének életét — amelyet Adámban elveszített — visszaadja. És minthogy az emberiség újélétre visszaállítása, a fájdalomtól, betegségtől és nyomorúságtól való felszabadulást jelenti, amelyek a halál folyamata egy részét képezik, - azért nevezik Megváltónkat: Nagy Orvosnak.

       A jövendölés mely a halál fogházának megnyitását, és a foglyok felszabadítását említi, (Ézsai 42:7, Ézs 61:1  ,,Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak a szabadulást, és a megkötözötteknek  megoldást” ) Urunk által alkalmaztatott saját magára. És kétségkívül teljes joggal; azonban Ő nem nyitotta meg a halál fogházát és nem szabadította fel közvetlenül feltámadása után az összes foglyokat. Ő mondja nekünk, hogy mikor fog ez végbemenni: Ján 5:25 „Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő (és az most vagyon)  mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják,élnek.” (Engedelmeskedve akkor az ő szavának.) Csel. 3:22. (Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátok fiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, a mit csak szólánd néktek.)

            A mi Urunk ekképpen mellőzte a közbeeső Evangéliumi korszakot és megjelölte művének pompás befejezését a következő korszakban, mert ez volt az Atya által előre készített terv. Az Atya küldte Fiát és a Fiú készséggel magára vállalta a megváltás nagy művét olyan időben, amely a „helyreállítás idejét”, a feltámadást és a világ általános megoldását a Messiás uralma alatt jóval megelőzte, hogy az Evangéliumi korszakot más munka részére felhasználhassa, t. i. egy „kicsiny sereg”, egy „királyi papság“, egy „különös nép“, egy „szent nemzet“ kiválasztására, hogy az Úr Jézus Krisztussal közös örökösök legyenek az ő dicső országában. Ezek részesek lesznek a Megváltóval a sötétség Fejedelme megsemmisítésének pompás és nagyszerű művénél, a halál börtönének megnyitásánál, a bűn, tudatlanság és babona foglyainak felszabadításánál és általában mind annak a teljesítésénél, ami azon kegyes Ígéretekben rejlik, amelyeket Isten Ábrahámnak adott: hogy az ő magvában (Krisztus és az ő választott egyháza által, melyet Izsák jelképezett) „megáldatnak a földnek minden népei.“ - Gál. 3:8, 18, 29, 4:29.

 

„Boldog és szent, akinek része vagyon az első feltámadásban“

 

     Ez igazolja a Szentírás amaz állítását, hogy van első, főképeni vagy különleges feltámadás, melyet követ egy általános feltámadás, amely később lesz. Az első, vagy főfeltámadás alatt értjük Urunk Jézus Krisztus feltámadását és az egész kiválasztott „egyházét“ „amely az ő Teste“ — sem többet, sem kevesebbet. „Boldog és szent, kinek része vagyon az első feltámadásban: mert ezeken nincs hatalma a „második halálának, hanem lésznek az Istennek Királyai és Papjai és uralkodnak vele a földön ezer esztendeig.“

      A Messiási Királyság uralkodó osztálya, akik részesülni fognak ebben az első feltámadásban, rögtön átfognak „változni" az emberi természetről az isteni természetre, a legmagasabb szellemi természetre. Nem emberi, nem „testből és vérből való“, mert a „test és vér nem veheti Isten országának örökségét.“ Az ő hűségük és engedelmességük először megpróbáltatik és csak ha győzedelmesek, részesülnek ebben az áldásban. A változásnak néhány jellemző tulajdonságát hirdeti az apostol, mint változást a gyengeségből a hatalomba, a lealacsonyításból a dicsőségbe, a romlottságból, a romlatlanságba, az emberi testből, a szellemi testbe.

       Ezen főfeltámadás ideje jelezve van mindenütt a Szentírásban, hogy az evangéliumi korszak végén fog megtörténni, abban az időben, amikor az egész Evangéliumi egyház teljes lesz. Ez magába foglalja az élő tagokat is, akiknek szellemi természetté való „átváltozása“ azonnal megtörténik, úgy, hogy azon pillanat, amelyben emberi természetük meghal, lesz azon pillanat, amelyben „átváltoznak“ tökéletes szellemi természetté. A Szentírás kijelenti, hogy az Úr népe, amelyek meghaltak mint a többi ember, valóban meghaltak, mint emberi lények és nem tudnak semmit; de mivel Isten előre gondoskodott feltámadásukról, és minthogy efelől értesültek, ezt elfogadták és hisznek benne, azért mondatik róluk, hogy alusznak, mint munkájuktól való pihenéstől,várva az „igazság koronáját, melyet mondja Pál apostol — megád nékem, az Úr ama napon  amaz igaz Bíró, nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik várják az ő dicsőséges eljövetelét.“ (Tim. 4:8)

 

 Az általános feltámadás ítélet által való feltámadás lesz

 

        És valamint a világ emberiségéről - ámbár ez nem ismeri még az Urat - úgy beszélnek mint, akik „Jézusban alusznak”, minthogy az egész világ halálra volt kárhoztatva Ádám által éspedig az ő tudtukon és akaratukon kívül, mert még akkor (az ítélet idején) Ádám atyjuk ágyékában voltak,  most mióta Jézus életét érettünk feláldozta, és minthogy mindnyájan feltámasztatnak a halálból, azért illő mindazoknak, akik hit által ismerik Istennek előregondolkodását a feltámadásról képletesen úgy beszélni azon időközről, mint álomról.

        Ekképpen buzdít bennünket az apostol, hogy higgyünk és bízzunk az  összes jó barátaink feltámadásában, akik a halál fogságába szálltak le és nem csupán azok feltámadásában, akik szenteltettek Jézus Krisztusban s akik aránylag — az emberiség sokaságához képest kevesen vannak. „Nem akarom, hogy tudatlanságba legyetek Atyámfiái azok felől, akik elaludtak (összes alvó barátaink), hogy ne bánkódjatok, mint egyebek, kiknek reménységük nincsen.”  Mert ha hisszük, hogy Jézus  meghalt (váltságul mindannyiunkért) és feltámadott (hogy Ő mindnyájunknak Ura és Életadója legyen) azonképp (higgyük őszintén), hogy az Isten azokat is, akik elaludtak Jézusban (akiket megváltott az ő drága , vérével) „előhozza ővele“ a halál fogságából.

       De míg az első feltámadás a szentek, a tiszták, a Jézus Krisztusban megszenteltek feltámadása lesz, addig az általános feltámadás, amely az egész világé lesz — jelezve van, mint „ítélet feltámadása“ (a közvélemény által elég rosszul „kárhozat feltámadásának“ van nevezve). Az inkább az ítélet feltámadása, mert Isten minden szükséges előkészületet megtett az emberiség teljes feltámasztására és mindannak visszaállítására, ami először adatott Ádámnak és amit engedetlensége által elveszített, de amelyet Megváltónk drága vérével visszavásárolt és ezzel kapcsolatban az újszövetség föltételei alapján elnyernek. Isten nem ígérte, hogy örök életet ad Krisztus által másoknak, mint egyedül azoknak, akik azt kívánják, és akik komoly vágyódással ragaszkodnak az igazság elveihez, amelynek az isteni kormányzás törvényeinek kell lenni.

      Innen következik, ha a világ felébred a halál álmából, ez nem jelent feltámadást, hanem sokkal kevesebbet; mert, feltámadás teljes, tökéletes, szentírási értelemben véve teljes fölébredést, bűn és halál nélküli léttökéletességet és élet teljességet jeleni.

       Krisztusnak és az egyháznak első munkája azokért, kik a halál börtönébe mentek le, az lesz, hogy felébreszti őket a természetes testi állapotra, hasonlóan azokhoz, melyekkel meghaltak.                 A társadalom helyzete nagyban elő lesz segítve s annak javításáról, szellemi kiképzéséről gondoskodva lesz. Tudás foglalja el a tudatlanság helyét; akkor az igazságosság és szeretet törvényeinek uralma meggyőzi a bűn és önzés szabályait. A Sátán megköttetik ezer esztendeig, hogy többé el ne hitese a népeket. Ezen messiási uralkodás kedvező föltételei alatt mindenkitől megkívántatik, hogy Isten ismeretében előmenetelt tanúsítson és hogy saját szívük és életük összhangba jöjjön a szeretet törvényeivel.

       Bárki, aki nem halad az egyenes utón, annak élete elvágatik a második halálba a megpróbáltatás 100 esztendője után,  (Ézs. 65:20:  „Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, a ki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg.“ ) ámbár a változott körülmények között ő tulajdonképpen csak gyermeknek tekintetik. Azonban, mert megítélhetik az, aki nem tanúsít előmenetelt, ugyanazon Bíró által hozatik ítélet, kegyesen mindazok részére, akik az  Igazságot keresik és előmenetelt tanúsítanak azon ország törvényeivel összhangban; úgyhogy évről-évre erősödnek észbelileg, erkölcsileg és fizikailag, megközelítve fokonkint a teljes tökéletes emberi mértéket, Istennek hasonmását, amint először képviselve volt az egy tökéletes emberben, Ádám atyánkban. Innen van, hogy a feltámadás fokonkénti munka lesz. Az első lépés: fölébredés az öntudatlanságból és a nemtelenségből; következő teendők az ítélettel való teljes együttműködés. Azután azok akik, mint javíthatatlanok az Isten ajándékára és az örökéletre méltatlanoknak bizonyulnak, a második halálban örökre megsemmisülnek, míg a méltóknak odaítéltetik az örök élet javainak élvezete, abban az áldott állapotban, amely akkorra ígértetett, midőn nem lesz többé halál, sem siralom, sem jajkiáltás, sem semmi fájdalom, mert nem lesz többé bűn és így magától értetődik, hogy nem lesz büntetés sem „mert az elsők elmúltak”.  — Jel. 21:4.

 

 

Oldal: A halál börtöne megnyílik
Magyar Bibliakutatók Egyesülete - © 2008 - 2024 - bibliatanulok.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat