Jézus meghalt — „az Igaz és hamisakért”

---

         A halálról való kérdéseinkre a Szentírás válaszol, míg arról biztosit bennünket, hogy Istennek halálos ítélete igazságos, mindazonáltal kijelenti,hogy Teremtőnk az irgalom és könyörületesség Istene. Abban az időben, mikor nem volt, aki könyörült volna és nem volt mentőkar, ő maga hozott nekünk idvességet. A Szentírás erre Jézus Krisztust jelöli, mint Jehova karját, amelyet kinyújtott a bűnben, betegségben, fájdalomban és háborúságban vergődő gyermekei segítségére, hogy kiszabadítson minket a halál fogságából, hogy bennünket ismét visszahelyezzen Isten fiainak szabadságába és előjogaiba.

            Ezen isteni rokonszenvvel összhangban küldte Isten annak idején egyetlen Fiát a világra megváltásunk végett, hogy számunkra a váltságdíjat megadja és megmentse az egész emberiséget a bűnbeesés következményeitől, t. i. akik elfogadják Isten kegyelmét a halálból való feltámadás által. De az isteni szeretet nem érvényteleníthette az isteni igazságot: szükséges volt, hogy Isten igazságos maradjon, ha azoknak megigazítója akar lenni, akik Jézusban hisznek. Azért kellett Megváltónknak megfizetni az Igazság követelését,— a bűnért való büntetést, —mielőtt a felszabadítás és helyreállítás nagy műve megkezdődhetett volna. És ebben találjuk legjobb bizonyítékát annak, hogy mi a bűn büntetése és mi nem. Mert, miután Urunk Jézus érettünk az igazságos büntetést lefizette, ezáltal bebizonyult, hogy mi volt a reánk rótt büntetés. — Mit tett Ö érettünk? A Szentírás felelete erre az, hogy „ő feláldozta életét miérettünk“. „Ő meghalt a mi bűneinkért.“ „Ő meghalt, mint igaz a hamisakért“. „Tette az ő lelkét áldozatul a bűnért“ — „az ő lelkét halálra adta“ és az „ő sebei által gyógyulunk meg“ (Róna. 5:8, 1 Péter 3:18; Ézsaiás 63:5, 6, 11, 12).         

       Semmi sem világosabb, mint azon tény, hogy a mi Urunk Jézus megváltásunk díjaképpen nem szenvedi a kínok örökkévalóságát: ennélfogva, ha a dolog bizonyításra szorulna, itt van a döntő bizonyíték, hogy bűneinkért nem örökös gyötrelem a büntetés. Ellenkezőleg azon tény, hogy Urunk Jézus meghalt a mi bűneinkért és hogy mennyei Atyánk az ő élete feláldozását elfogadta, bizonyítja, hogy a mi életünk volt az, amely a bűn miatt elveszett, — hogy Isten törvényének teljes büntetése ellenünk az élet elvesztésében keresendő. Ezen halálos ítélet folytán került az egész emberi nem a halál nagy fogházába — a sírba, a sheolba, a hadesbe, így jutott a mi drága Megváltónk is a sírba, a sheolba, a hadesbe, midőn életét érettünk feláldozta és a bűneinkért való büntetést elszenvedte.

       Amint Jézus halála az embert a halálos ítélettől felszabadítja, ekképp lett a halálból való feltámadása is kezesség, hogy mindazok, akik öt elfogadják és neki engedelmeskednek, megigazulnak. Mennyei Atyánk bizonyságát adta annak, hogy a váltságdíj teljesen kielégítő volt, mert Urunkat, — aki az Atyának mindenben engedelmeskedett, — a halálból fetámasztotta  és mint az Atyának eszköze és képviselője nemsokára meg fogja kezdeni áldásos munkáját a drága vérével megváltott világ számára.

 

 

 

Oldal: Jézus meghalt — „az Igaz és hamisakért”
Magyar Bibliakutatók Egyesülete - © 2008 - 2024 - bibliatanulok.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat