Kinek higgyünk: Istennek vagy a Sátánnak?

     Itt egyenes ellenmondás van a modern tanítók és Istennek ihletett szavai között, minthogy a Szentírás tanítása, hogy a halottak semmit sem tudnak, míg a modern teológusok azt állítják, hogy mindent tudnak.

    A Biblia azt állítja, hogy a halottak valóban meghalnak, és azt állítja, hogy a bűnért valóban halállal lakolnak, mely büntetést Isten az egész emberiségre kimérte, mondván: „Haldokolva halsz meg.” Az ellenkező véleményen levők egyetértenek a Sátán csalóka állításával, amelyet Éva anyánknak mondott: „Nem haltok meg halálnak halálával.”  És bizonyítani akarják, hogy a halottak nem halottak, hogy Isten büntetése (ítélete) a bűnért nem teljesedett be s hogy a halál messze van az ítélettől és az átoktól, mellyel fajunk sújtva lett, - az inkább áldás, egy lépés az általános (evolúció) továbbfejlődés útján. A két teória olyan távol van egymástól, mint a föld sarkai. És ezen két teória két tanítója, amint kimutattuk, Isten az egyik oldalon és a Sátán „aki kezdettől fogva hazug” a másik oldalon. (Ján. 8:44: „Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott  meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” ) Melyiknek higgyünk e kettő közül?

            A megváltás egész terve kapcsolatban van ezzel a kérdéssel. Ha az Ádám által elkövetett bűnnek büntetése nem a halál volt, akkor ne lehet az élet jutalom és Isten áldása, amelyet Krisztus a feltámadás által biztosított. A Sátán állítása, melyet általánosságban Isten névleges népe elfogadott s amely érzékeire olyan csodás hatást gyakorol, a szó minden értelmében ellenkezője az isteni kijelentésnek, hogy a halál a bűnnek átka, vagy büntetése; hogy Krisztus meghalt, hogy az embert ettől a büntetéstől és átoktól felszabadítsa és hogy a felszabadítás a halottak feltámadása által történik, akik máskép nem jutnának jövendő élethez, amint az apostol szövegünkben mondja. A Sátán teóriája azt állítja, hogy a halál áldás, amely az élet teljességét, a szabadságot és az örömet hozza magával és a feltámadás átok lenne, mivel következménye fogság, nehézség, korlátoltság, fájdalom és szomorúság volna.

 

Az apostol Jézust és a feltámadást prédikálta

 

            Nem csoda, hogy olyan csalódásnál az ellenfél csalfasága által a ker. teológusok többsége — és gyors tempóban sok követője — elveti az engesztelés tanát, amely állítja, hogy „amint a halál, ember (Ádám) által jött, ép úgy fog ember (Jézus Krisztus) által a halottak feltámadása jönni.” „Mert miképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen Krisztusban mindnyájan megeleveníttetnek.“ — 1 Kor. 15:21-22.

        Aki a halál valódiságát tagadja, annak könnyű a bűnt is tagadni. Ha azt állítják, hogy Ádám apánk nem teremtetett Isten hasonmására, hanem egy majom hasonmására, abból következik, hogy az intelligencia emez alacsony fokán, nem állhatta ki az örök élet próbáját és a lépés nincsen távol, hogy tagadják, hogy valaha próbán volt, hibázott és Isten kegyét elvesztette volna. És, ha így tagadják az elesést és a helyett azt állítják, hogy az ember a mai napig, valóban előrehaladt, a majommal való hasonlatosságát elvesztette és gyarapodott az Istenhez való hasonlatosságban,— akkor ésszerű a következő lépést megtenni és állítani, hogy miután az ember nem bukott el, ennélfogva nincs is szüksége megváltásra.

        Mindezen következtetések, amelyek hamis szentírási alapon nyugszanak, eléggé logikusnak látszanak tagadni Isten szavának ismételt kijelentését, hogy a mi Urunk Jézus a mi Megváltónk és hogy ö a kiengesztelés a mi bűneinkért (az egyház bűneiért) és nem csak a mienkért, hanem az egész világ bűneiért is (1 Ján. 2:2) és hogy érettünk váltságot, vagy megfelelő váltságdíjat, saját életét adta, hogy Ádám elvesztett életét visszanyerje.

         Így látjuk, hogy a keresztyénség vezető emberei manapság az evangélium két főpontját megvetik, amelyeket az apostol annak idején hirdetett: „Jézust és a feltámadást”. Jézust, mint az emberiség Megváltóját a bűntől, az átoktól, a haláltól, és a feltámadást, mint megváltásának legdicsőbb alkotását, mely megváltás által biztosított áldásokban mindenki részesülhet, aki az örök életet ezen korszak feltételei alapján elfogadja. Visszaemlékezünk Urunk szavaira a mi korszakunk hitetlenségére nézve, ki ezt mondta: „Az embernek Fia, mikor eljövend, avagy talál-e hitet e földön? - Luk. 18:8.

 

Az öt érzék a Szentírással teljesen összhangba van

 

            A Szentírás állítása a halából megegyezik az öt érzék állításával, amelyet a Teremtő nekünk adott és azt kellene is remélnünk, ámbár késznek kellene lenni megengedni, hogy a mi érzékeink tévedtek, ha az Isteni kinyilatkoztatás ellene szól. Ha azonban érzékeink az emberi teóriáknak ellentmondanak, akkor ezen teóriát meg kellene vetni és érzékeink állítását kellene igaznak elfogadni. És ha a Szentírás és a mi érzékeink egyeznek egy állításban, akkor hiba olyan teóriákat vallani az ember haláláról, amely ellentétben van az isteni kinyilatkoztatással és érzékeinkkel. Aki így megveti az Isten által nekünk adott (habár a bűn által gyöngített) érzékek tanúságát és az Isten szavát, annak nincs egyéb várnivalója, minthogy a sötétségben járjon és botorkázzék. Ma ép úgy, mint 18 évszázaddal ezelőtt „vak vezeti a vakok” a hitetlenség és tévelygés gödrébe.

„Amint ezek meghalnak, úgy meghalnak, amazok is, és egy lélekzete van mindnyájának”

         Érzékeink tanúsága, valamint Isten szavának tanúsága oda terjed, hogy a halál az élet elvesztését jelenti és nem az élet öregbedését. Figyeld meg a haldoklót, figyeld meg gyöngülő erejét éppúgy szellemileg, mint testileg, míg az élet szikrája elalszik. Te nem láttál semmit távozni tőle, te nem hallottál semmit csak a halálhörgést; érezted, amint a haldokló levegő után kapkod és minden érzéked, amelyet a jelenléténél felhasználhatsz, azt mondja neked, hogy barátod, szeretve szeretett barátod halott — nem él többé. Körültekintesz, a téma felől gondolkozol és másoktól kérded: „mi következik most?“ A válasz, melyet érzékeid kapnak, a következő: „most jön a rothadás.“  Ha az élet szikrája elaludt, akkor a holttetemet el kell temetni: „port a porhoz, hamut a hamuhoz.“ Te észreveszed a hasonlatosságot barátod halála és az állat halála közt és érzékeid nem találnak különbséget. A Szentírás mondja: „amint meghal egyik, úgy meghal a másik és ugyanazon egy lélek van azokban.“ ( Préd. 3:19)

            Azonban a Teremtő által beléd oltott jövendő élet utáni vággyal azt fogod kérdeni: „nincsen-e remény? Nincsen-e az embernek előnye az állat fölött?“ A Szentírás megfelel kérdésedre és azt mondja, hogy testileg nincsen az embernek előnye az állat fölött. Azonban a Szentírás arról is biztosit, hogy bár az emberiség nem bír más élettel, mint az állat, a Teremtő mégis az ember részére gondoskodott egy jövő életről, míg az állatról nem: és épen ez az a gondoskodás, ami után az ember vágyódik, t. i.- az örökélet. A Szentírás mutatja, hogy ezen gondoskodás az Úr részéről már kezdetben megtörtént, nem azáltal, mintha szervezetét halhatatlan tulajdonsággal látta volna, el, hanem azáltal, hogy az életet, fönntartó fákat az Éden-kertbe ültette s ekképp módot nyújtott az életnek őrök fenntartására. Mindazáltal ezen gondoskodás föltételekhez volt kötve, t. i. hogy az ember engedelmességet tanúsítson Teremtője iránt.

            A Szentírás mutatja, hogy az ember engedetlensége okozta a halálos ítéletet és hogy ezen ítélet azáltal lett végrehajtva, hogy a Paradicsom kertből kiűzték és eltávolították az életet fenntartó gyümölcsök fájától. Ezen kiűzetéssel lassankint életbe lépett az ítélet Ádám apánk ellen: „haldokolva fogsz meghalni“.  És ő majdnem az első ezer év napjának végéig élt. Leszármazottjai folyton gyöngültek, nemzedékről nemzedékre úgy, hogy ma (dacára az orvosi tudomány és egészségügyi rendszabályok folytonos haladásának) már átlagosan csak 85 éves kort érnek el „és ha különös erő folytán 80 éves kort érnek el, akkor már életük teher és nyomorúság” és „nemsokára kivágatnak az élőknek földjéből”, hogy az „ellenség földjébe menjenek, a halál nagy börtönébe”, ahová számítás szerint fajunkból már 20 ezer milliónál több vándorolt le.  „Ott a hitetlenek megszűnnek a fenyegetéstől és ott nyugosznak, akik a munka miatt megfáradtak”. (Jób. 3:17)

 

Oldal: Kinek higgyünk: Istennek vagy a Sátánnak?
Magyar Bibliakutatók Egyesülete - © 2008 - 2024 - bibliatanulok.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat