NYÍLTLEVÉL A HETEDNAPI „ADVENTISTÁKÉHOZ”

 

      A zsidók szombatja árnyéka, volt a jobb dolgoknak

 

MI EGYEZÜNK szombatista barátainkkal abban, hogy az Isten sohasem hatalmazott fel arra nézve senkit, ogy a tíz parancsolatban alapított szombatot a hét első napjára változtassa. De mi hisszük, hogy valamint a keresztyéneknek nagyobb főpapjuk, nagyobb és becsesebb áldozatjuk és sátoruk van, mint az izraelitáknak volt a pusztában, úgy a Krisztus követőinek a szombatja is nagyobb, mint a Mózes követőinek volt. Minden intézkedés, ami a zsidókkal történt, árnyéka volt a „következendő jobb dolgoknak;** (Zsidók 10:1).

 A kiengesztelési nap, a passover (kivonulás), a szombat évek, a jubileumok, kanaánjuk  stb. mind-mind jelképei voltak a fontosabb és jobb dolgoknak.

                Miért látszik akkor különösnek szombatista barátainknak, ha azt mondjuk: hogyha mindezek a dolgok jelképesek voltak, miért ne lett volna akkor épp úgy a hetedik, vagy szombatnap is jelképes? Hogy ezen állításunk szentírási alapon nyugszik, hallgassuk meg, mit mond Szent Pál Kolossé 2:16, 17 verseiben: „Senki azért titeket ne kárhoztasson az ételért, vagy italért, vagy az ünnepnapra, vagy az újholdnak napjára, vagy a szombatokra nézve; melyek a következendő dolgoknak árnyékai, de a valóság a Krisztusé. " Pál az ünnepnapok alatt rendszeres tanítása szerint az évi szombatokat, a hónaponkénti ünnepeket, az új-holdat és a hetednapi pihenő szombatokat érti. A keresztyéneknek is van szombatjuk, de amint látni fogjuk, azoké nagyobb jelentőségű, mint a zsidóké volt, mert a lényeg mindig nagyobb, mint az árnyék.

                De igen, önök kérdezni fogják: „Avagy nem az Úr hagyta-é meg 2 Mózes 31:16 versében, hogy a szombat megszenteltessék „nemzetségről-nemzetségre örök szövetség szerint?** A mi feleletünk erre az, hogy az Úr ugyanezt a kifejezést használta az aratási hálaadás feláldozására is, amint olvassuk: „Annak zsengéjéből áldoztok a ti Isteneteknek örökkévaló rendtartás szerint (3 Mózes 23:14). A 21-ik versben a pünkösdi áldásra, a 31-ik versben az engesztelési napra, a 41-ik versben pedig a sátoros ünnepre vonatkozólag mondja, hogy „örökkévaló rendtartás szerint“ legyen. A héber szövegben az „olam“ ugyanaz, ami görögül „aion“, ami szigorúan véve nem örökkévalóságot jelent, hanem ugyanazt az értelmet fejezi ki, ami magyarban jobb szókifejezés hijján: bizonyos ideig tartót jelent. Amint láthatjuk is, Áron és leszármazottjainak és az ő fiainak a papi hivatal örökkévaló végzés szerint adatott. (2 Mózes 29:9) És az a tény, hogy Áron és fiai már 19 száz éve elvesztették a papi hivatalt, világosan mutatja, hogy az „örökké"-való szó szükségképpen nem örökkévalóságot jelent. — Zsidók 7:11-14.

                Mi úgy találjuk, hogy a Jehova a zsidók minden intézkedésére az „örökkévaló” szót használta és mégis elmúlt minden. Tehát elmúlt a zsidóknak a szombatja is és pótolva lett egy nagyobb szombattal. Figyeljük meg Urunk szavait: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek és a prófétáknak eltörlésekre. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy azt betöltsem. Mert bizony mondom nektek, még az ég és a föld elmúlik, egy kis jóta, vagy pontocska el nem múlik a törvényben, mígnem abban mindenek beteljesíttetnek.” (Máté 5:18-19) Urunk nem azt mondta, hogy a törvény sohasem fog elmúlni, hanem hogy nem fog elmúlni addig, míg mindenek be nem teljesíttetnek. Azt mondta hogy azért jött, hogy mindeneket beteljesítsen. És mikor beteljesítette, akkor elmúlt a törvény. Nagy különbség van ebben: valamit eltörölni,vagy pedig betölteni. A körülmetélkedés sohasem töröltetett el, hanem pótolva lett egy fenségesebbel — a szív körülmetélésével. (Róm. 2:28, 29) Hasonlóan a Krisztus nem törölte el a törvényt, nem semmisítette meg, hanem az ő tökéletes életével annak minden egyes pontját betöltötte és így lett a nagy örököse mindazon Ígéreteknek, melyek a törvényben lettek ígérve. Így teljes joggal osztogathatja a törvényben ígért jogokat azoknak, akik őt elfogadták. A törvény Krisztushoz vezetett ama Szenthez, aki felől Mózes írta: „Őt hallgassátok.” (Cselekedetek 7:37; Gál. 3:24-25) Tehát a Mózes által adatott törvényt a keresztyénekre kötelezni, azt jelentené, hogy Krisztus nem végezte el küldetésének célját, hogy a törvényt nem töltötte be. A keresztyéneknek mindenesetre kell tanulmányozni a törvényt, melyben találunk is sok aranyigazságot és ihletett bölcsességet, mindazáltal a törvény a jobb dolgoknak árnyéka, árnyéka azon ígért áldásoknak, melyek a nagyobb, mint Mózes , Krisztus által nyerhetők el.

Tehát a Krisztus követői nincsenek törvény alatt? De igen. Ők új törvény alatt vannak. Valamint nekik nagyobb főpapjuk, jobb áldozatuk, jobb mindenük van, mint a zsidóknak volt, tehát nekik törvényük  is jobb van, amelynek természetesen szombatja is jobb és nagyobb.

A Krisztus a törvényt fenségessé tette, felmagasztalta. A törvény azt tanította: „Ne ölj.” De a Krisztus ezt a törvényt felmagasztalta, mikor azt mondá: „Valaki gyűlöli az ő atyjafiát, gyilkos az.” (1 János 3:15; Máté 5:21-22) A törvény azt mondotta: „Ne lopj.” A Krisztus pedig nemcsak azt tanította, hogy a lopástól visszatartsuk magunkat, hanem, hogy készek legyünk egymásért életünket is letenni. (1 János 3:16) Ismét: a, törvény azt tanította, „tiszteld a te atyádat.” Mi pedig arra vagyunk tanítva, hogy mindenkinek megadjuk az őt illető tiszteletet s szeressük még ellenségeinket is. stb. — Máté 5:44.

Szombatista barátaink elismerik, hogy Krisztus felmagasztalta az 1, 2, 3, 5, 6, 7, 8, 9, 10-ik parancsolatot, de azt már nem akarják elismerni, hogy a negyedik parancsolatot a szombatot is megnagyobbította. Ellenkezőleg, azt hiszik, hogy azt inkább lealacsonyította. Egy közülők azt mondotta, hogy „Krisztus előtt a szombat parancsolata ellen minden legkisebb cselekedet, még a tűz meggyújtása is szigorúan büntetve volt, de mióta Krisztus megváltott bennünket és tőlünk telhetőleg a legjobbat cselekszükk, megtartván a szombatot, az Úr megbocsátja, ha nem feleltünk is meg mindenben ezen parancsolatnak.“ Ezen nézet magasztalja az Isten kegyelmét, de nem magasztalja a parancsolatot. Magasztalná-é az a hatodik parancsolatot, ha azt mondanánk: „Krisztus előtt a gyilkosság szigorúan büntetve volt, de azóta, ha törekedünk a törvényt megtartani, hogy „ne ölj'', minden jól van, ha mindjárt embert öltünk is egy kis idővel azelőtt?

                Engedjék meg, hogy kimutassuk, miképpen magasztalta Krisztus a szombat törvényét. A zsidók arra voltak kötelezve, hogy tizedet adjanak az Úrnak; de mondta-é azt Krisztus valamikor, hogy a keresztyének tizedet adjanak az Úrnak? Nem. Mennyit kell nekünk az Úrnak adni? Mindent, amink csak van. Mindent, amit tudunk, adunk közvetlenül, ami pedig fennmaradt, azt adjuk közvetve, olyképpen, hogy pénzünkön ruhát és eledelt veszünk, mert amíg testünk az övé és azt szolgálatjára és dicsőítésére akarjuk használni. Az eledel ad nekünk erőt, hogy képesek legyünk azáltal az ő szolgálatára; tehát ami pénzt eledelért adunk, azt is az Úrnak adjuk, „mert ti nem a magatokéi vagytok.” (Róni. 12:1; .1 Kor. 6:20, 10:31; 2 Kor. 5:15) Mi nem magunknak élünk, hanem annak, aki érettünk meghalt és feltámadott. Urunk nem mondotta, hogy javainknak tizedét adjuk, hanem mindenünket — Lukács 14:33.

Hasonlókép a zsidók az ő idejükből egy hetedet adtak az Úrnak, de a keresztyéneknek hétszer hetedet kell adni. Az Úr 3 Mózes 19:30 versében azt parancsolta, hogy: „Az én szombatimat megtartsátok; az én sátoraimat becsületben tartsátok.” A szentsátor egy szent épület volt, miáltal az Isten Izraelnek az ő jelenlétét nyilvánította; tehát nekik az a szó egy bizonyos meghatározott szent helyet jelentett, de a keresztyéneknek minden hely szent hely, ahol csak vannak és minden nap szent nap: szombati pihenés nékik. De nemcsak a szombatjuk különbözik a képleges szombattól, hanem a pihenésük természete is. Az nem csak a kézi munkától való megszűnést jelenti, hanem a saját „énjéért''való munkálkodás megszűnését is, hogy azután Istennek éljen és munkálkodjék. Ez pihenést jelent, mint Isten is megpihent a világ teremtésének befejeztekor, amint olvassuk is: „Aki bement az ő nyugodalmába, megnyugodt az is cselekedeteitől, miképpen Isten is az övéitől.“ (Zsidók 4:10) Az Isten nyugalma nem tétlenséget jelent. Ő esőt és napfényt ad a hetedik napon éppúgy, mint más napokon. Hát akkor hogy pihent ő meg? Úgy, hogy megszűnt munkálkodni a saját részére, azért, hogy Fia által az emberek javára munkálkodjék, és mi is úgy pihenünk meg, ha megszűnünk a saját munkánktól és a Krisztus által őneki munkálkodunk. A 11-ik versben az apostol azt mondja: „igyekezzünk azért”Nem mondja, hogy szűnjünk meg, hanem, hogy inkább igyekezzünk levetkőzni azon önző tulajdonságot, amely elvezetne bennünket távol Isten akaratától és meggátolná, hogy „bémenjünk a nyugodalomba.”Ez a nyugalom, mely jelképezve van a hetedik napban, nem fog megszűnni ez élettel, hanem folytatódik egy örökké tartó pihenésben, melyet Krisztusban vetett hit által részben már most is élvezünk. — Máté 11:28, 29.

                Az Isten szombatja nem egy 24 órai nap, mert tudjuk, hogy a teremtés napjai hosszú időszakok voltak. A közönséges szólásmód szerint azt a kifejezést „nap'', több helyen találjuk írva a Bibliában. (2 Péter 3:8; Zsoltár 90:4; 95:7-10) Az evangéliumi kor is egy napnak van mondva (2 Kor. 6:2) és már 19 száz éve, hogy benne vagyunk. így láthatjuk, hogy a teremtés napjai hosszú időszakok voltak és éppúgy az Istennek hetedik napja is, melyen megpihent egy hosszú időszak, amely még nem is ért véget.

                Ézsaiás próféta által az Úr hű leírását adja, hogy miben áll az igazi szombat megtartása. (Ézsaiás 58:13) „Ha megtartóztatod lábadat szombatnapon, hogy azt ne míveljed, amiben gyönyörködöl az én szent napomon és a szombatot gyönyörűségesnek tartándod, hogy szenteltessék és tiszteltessék az Úr és annak tisztességet teéndesz, úgy, hogy nem a te dolgaidat teszed és nem cselekszel és nem szólasz oly beszédet, melyben gyönyörködöl”.

                Nekünk nem a saját dolgainkat és kedvtöltéseinket kell keresni, hanem mindenekben minden napon az Úr akaratát cselekedni és így nekünk mindennap szombatnap. „Mindennap teéretted megölettetünk és olyanok vagyunk, mint a mészárszékre való juhok.” Mindennapon „az igaz ember lépései az Úrtól erősíttetnek meg” és „naponként irgalmaskodik.” (Zsoltár 37:23, 26) Az Úr mindnap végzi bennünk a kegye­lem munkáját és „aki nem él önmagának”, annak mindennap szombatnap. Nemde nagyszerűen magasztaltatik a szombat ekképpen?

                Most láthatjuk, miképpen „a törvénynek vége a Krisztus minden hívőnek igazságára.” (Róm. 10:4) És mint Pál mondja: „A törvény a bűnökért, adatott, míg eljönn a Mag“ és azután a 23, 25 versekben A törvényt vezérlő mesternek mondja, melynek kötelező ereje egy bizonyos ideig engedtetett. „De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt.” „Mert aki a Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden.⁴⁴ (2  Kor. 5:17) Tehát az új teremtményt nem kell a régi szombattal foltozni. Így érthetjük meg, miért nem tetszett Pálnak, hogy sokan a hívek közül „a napokra és esztendőkre nagy figyelmet fordítottak és hogy azt megtartották. (Gál. 4:12-11) Megjegyezte, hogy aki egyik napot a másiknál becsesebbnek tartja, az a hitben erőtlen. (Róm. 14:5, 1-7) „A törvény cselekedeteiből senki sem igazul meg Isten előtt. — Róm, 3:20; Ga 2:16, 19.

                A „szombatisták" két részre osztják a törvényt: a tízparancsolatot Isten törvényének tartják és azonkívül minden más rendeletet „Mózotörvényének mondanak s azt állítják, hogy Krisztus a Mózes törvényét tette félre, de nem az Isten törvényét. Ez nagy tévedés. Minden törvény az Istené volt, mert minden őtőle jött és mind Mózes törvénye volt abban az értelemben, hogy mind ő általa adatott, (3 Mózes 26:46 – „Ezek a rendelések, a végzések és a törvények, a melyeket szerzett az Úr ő maga között és Izráel fiai között a Sinai hegyen Mózes által.” 5 Mózes 5:5) Azután ugyanebben a versben találjuk, hogy idézett egy más dolgot is, mely nem volt a tízparancsolatban (2 Mózes 21:17: „A ki szidalmazza az ő atyját vagy anyját halállal lakoljon.” 3 Mózes 20:9)  „Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat”és mind a kettőt Mózesnek tulajdonította, pedig ő nem volt szerzője egyiknek sem, hanem Isten ő általa léptette életbe mindkettőt. Továbbá, hogy a törvény Ker. Jánosig vala (Lukács 16:16; Máté 11:13 melyben úgy a tízparancsolat, mint a törvény ceremóniái is bele voltak foglalva. Ezt világosan mutatja Pál Róm. 7:6-7-ben, midőn azt mondja „Most megszabadultunk a törvénytől... és a betűnek óságától, melynek kötelében valánk.” Semmi kétséget sem hagy maga után, hogy ez a tízparancsolatra vonatkoztatta, mert a tízparancsolat betűi voltak kövekre vésve. (Gál. 4:9) Mi a kegyelem és szabadság törvénye alatt va­gyunk, (Jakab 2:12) melyet a betűkkel írott törvény jelképezett. Mikor azt olvassuk a Jelenések 14:12-ben, hogy a szenteknek meg kell tar­tani az „Isten parancsolatait, ezalatt nem a Mózes által adatott törvényeket értjük, melyek a kövekre írattuk, hanem az „élet lelkének törvényét a Krisztus Jézusban.” (Róm. 8:2) Figyeljük meg, hogy a halál szolgálatja (törvénye), mely kövekre Íratott, annyira dicsőséges volt, hogy Mózesnek orcája fénylett tőle, melyre az Izrael fiai nem nézhetének; míg a 8-ik versben azt mondja: „Hogy ne lenne inkább a Lélek szolgálatja dicsőséges.” Azután mutatja, hogy Mózes eltakarta orcáját hogy az Izrael fiai ne láthassák a törvénynek dicsőséges eredményét, s e dicsőséges törvény mégis eltöröltetett. És mi, akik dicsőségeseid törvények alatt vagyunk, az Úrnak dicsőségét mintegy tükörben látván?, azon ábrázatra elváltoztatunk dicsőségből-dicsőségbe, úgy, mint az Úrnak szellemétől. — 2 Kor. 2:13-18.

Pál apostol a római levélben (7:1-6) a törvényben tudós zsidó keresztyének előtt egy példával teszi világossá annak igazságát, hogy a törvény rájuk nem kötelező. Ezt írja hozzájuk: „Avagy nem tudjátok-é atyámfia, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? Mert a férjes asszony, míg él a férjéhhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfiúhoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy, hogy nem lesz parázna, ha más férfiú­hoz megy.”

Itt Pál szavaiból világosan a következő olvasható ki: Ti testvéreim, először a törvény alatt — mint férjeitek alatt voltatok:, s amíg az életben volt (míg Jézus azt be nem töltötte) nem volt megengedve, hogy más utat keressetek, mert az volt mondva: „Aki betölti a törvényt, él azok (és semmi más) által.'' Amint azonban Jézus betöltött, szabad az asszonynak, Izraelnek elhagyni az első férjét a törvényt - anélkül, hogy paráznának, törvénymegrontónak tekintetnék és elfogadni a má­sodik férjet — a Krisztust. Midőn az első férj meghalt — tudniillik a törvényszövetség végétért — mert „a törvénynek vége Krisztus, min­den hívőnek igazságára'', ily módon — folytatja továbbá Pál fejtegeté­sét — „ti is meghaltatok a törvénynek Krisztus testében, hogy máséi lennétek, azé tudniillik, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümöl­csöt teremjünk Istennek. Most pedig megszabadultunk a törvénytől minekutánna meghalt az (a törvény), akinek kötelékében valánk, hogy szolgáljuk a léleknek újságában és nem a betűnek óságában.” - Róm. 7:1-6.

                Kell-e még ennél világosabb kijelentés arra nézve, hogy a zsidókat, kik Jézust elfogadták vagy ma is elfogadják, nem kötelezi a törvény? S ha ez áll a zsidókra, mennyivel inkább áll ez a pogányokból lett ke­resztyénekre. akik sohase voltak e törvény alatt.

                Kedves Barátaim! Még csak azt akarjuk mondani, miszerint ama tény, hogy Pál apostol szombaton prédikált a zsidóknak, nem azt mu­tatja, hogy ő talán a szombatot fogadta volna el, hanem mert a zsidók, akik a Krisztust még nem ismerték, szombaton gyűltek egybe a zsina­gógába és okkor volt Pálnak legnagyobb alkalmatossága prédikálni, ámbár ő mindennap kereste az alkalmatosságot és prédikált mindennap azoknak, akiket „a piacon előtalált.” (Csel. 17:17) Az első és második század egyházi írói is mind azt igazolják, hogy a keresztyének — kevés kivétellel — mindjárt eleitől kezdve a hét első napját ünnepelték a he­tedik, vagy szombat nap helyett és annak megünneplése ma már álta­lánossá lett..

Valóban örvendezhetünk, hogy az üdvözülés nem olyan vékony hajszálon lóg és nem azon olcsó áron adatik, vajon megtartjuk-e a he­tedig pihenési szombat napot, vagy nem.

 

„A törvény betöltése — a szeretet”.

PÁL APOSTOL

 

 

Oldal: A HETEDNAP A NAGY SZOMBAT
Magyar Bibliakutatók Egyesülete - © 2008 - 2024 - bibliatanulok.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat