HISZEL-É TE A HALOTTAK FELTÁMADÁSÁBAN?

---

      Ha meggondoljuk, hogy a „feltámadás” szó az Új Testamentumban nem kevesebb, mint 37-szer fordul elő, eltekintve más hasonló értelmű szavaktól, és ha meggondoljuk, hogy a keresztyénségnek minden kiváló hitvallása a feltámadásban való hitet a keresztyéni tanítás lényeges és szükséges része gyanánt jelöli, ezen tény és a fönt idézeti verseknek tartalom dús voltára való tekintettel, melynek ihletett voltában minden keresztyén hisz, szinte furcsának tűnik fel, hogy bármelyik keresztyénhez is azt a kérdést intézzük: Hiszel-e te a halottak feltámadásában?

     Mindazáltal komoly okunk van kételkedni, hogy a keresztyének zömében a halottak feltámadásának hite el volna terjedve; és minthogy hisszük, hogy a feltámadás hite nagyon fontos a Szentírás egyéb tanaival kapcsolatban, azért általánosságban óhajtjuk erre a figyelmet felhívni s a Szentírás fényeire való hivatkozással, ezen kérdés megvizsgálására felszólítunk mindenkit, bízva abban, hogy a tárgy gondos megvizsgálása után Istennek több gyermeke is hinni fog egy ésszerű, logikus, Írásszerinti eltámadásban.

 

A feltámadás kérdésétmost kevesen választják prédikációjuk tárgyául.

 

      „A milyen a pap, olyanok a hívei“ — mondja a régi közmondás, ami mutatja, hogy a papság tanai és nézetei valamely tárgy felől biztosan tekinthetők híveik nézetei gyanánt. Nem nehéz megismerkedni a papság nézeteivel a halottak feltámadását illetőleg, mert ámbár a feltámadás kérdését csak kevesen választják prédikációjául tárgyául, (Húsvét vasárnapja, Halottak napja kivételével) mindazáltal minden temetési szertartásnál kényszerítve érzik magukat, hogy efelől valamit mondjanak. És ezen számos alkalom eléggé igazolja amaz állításunkat, hogy ép úgy a papság, mint a nép csak kevésbé, vagy egyáltalán nem hisz a halottak feltámadásában.

     Bár szokásos minden temetési szertartásnál Szt. Pál szavait felolvasni, amely szavakban a feltámadást a keresztyéni reménység gyanánt fejtegeti (1 Kor. 15), ezzel azonban úgy látszik, hogy a pap csak a szokásnak hódol, kötelezve érezvén magát, hogy a tárgyról valamit szóljon: azon megjegyzések azonban, melyek ezt követik, leghatározottabban mutatják, hogy távol van attól a hittől, hogy azon személy, akinek testét eltemetik — halott. Hanem hiszi és hallgatóit is meg akarja győzni arról, hogy a barát és szomszéd elevenebb, mint azelőtt volt. Legtöbbször a „spiritisták“ (szellemidézők) és a „Christián Scientisták“ (keresztyén tudósok) malmára hajtja a vizet, mondván a hallgatóságnak, hogy meghalt barátjuk szelleme velük van a szobában és felettük lebeg s ha meg volna neki engedve beszélni, azt mondaná nekik: „Szárítsátok le könnyeiteket, ne sirassatok engemet: én dicsőség dolgában jóval felettetek állok."

 

Sokak részére a halál csak hitetés és nem valóság

 

A keresztyének közt valóban általános hitté vált, hogy a halál csak állítás és nem valóság, hogy az ember halála csak látszólagos hálál, tényleg azonban nem halnak meg, csak a létnek egy magasabb formájára változnak át; hogy az u. n. „keresztyén tudósok“- nak teljesen igazuk van, midőn azt mondják, hogy: „halál nem létezik.”

Akárki legyen az, aki ilyen nézeten van, nem hisz a „halottak feltámadásában” és ha őszinte akar lenni, nem is hihet benne, mert ha senki sem hal meg, hogyan lehetne a halottaknak feltámadása? Milyen értelemben lehetne a halottak feltámadásáról beszélni, ha máris bírják az életet, még pedig nagyobb mértékben, mint mikor látszólag meghaltak?

Azonban számtalan prédikátor azt felelné: „Ha a feltámadásról beszélünk, akkor csak a test feltámadását értjük. A testek, melyeket eltemetünk, ismét a sírokból föl fognak támadni és a lelkek, melyek a halál alkalmával különváltak, a feltámadáskor ismét azokkal egyesülnek. Ez az, amit feltámadás alatt értünk.”

     Ej! Éj! Vájjon ki tételezett volna föl ilyen összefüggéstelen elméletet annyi tudós és helyes gondolkozó férfiú részéről?

Mielőtt a kérdés szentirati részét megvizsgálnók, hogy bebizonyítsuk, miszerint az ilyen állítás a Szentírás tanaival ellentétben van, hadd, mutassuk ki ezen igehirdetők álláspontját saját összefüggéstelen világításukból kifolyólag.

,,Oh összefüggés! Te vagy egyedül való ékszer“

 

      1. Ők azt mondják, hogy a halottak „sokkal jobban járnak”, mert a „test bilincseitől felszabadulnak s a szabad lelkek Istenhez fölemelkednek és nem akadályoztatnak többé a halandó portól.”  Lelkesedéssel írják le a halottak boldog létét, szabadságát és szerencséjét, akik a testtől való felszabadítás által az életnek nagyobb teljességét, 100-szor több ismeretét és leírhatatlan áldását nyerik.

    2.Ugyanabban a pillanatban azokat a szentirati verseket idézik, amelyek a feltámadásra vonatkoznak és (minthogy e verseket egészen ferdén fogják fel) azt mondják, hogy az Úr Jézus valamikor, második eljövetele alkalmával ugyan azon testeket, melyeket eltemettek, megfogja eleveníteni. (Dr. Talmage a feltámadásról tartott prédikációjában lefesti a feltámadás reggelét és az ég elsötétülését az emberi testek töredéke által, amelyek különböző irányból röpködve jönnek, hol egy új, egy láb, vagy kéz, melyek szerencsétlenség, betegség, vagy operáció által elvesztek) Azt mondják, hogy azután a lelkek, amelyek állításuk szerint, a halál alkalmával ezen testeket elhagyták, azután ezekbe ismét visszatérnek, hogy örök lakhelyül elfoglalják. Minthogy azonban aSzentírás a feltámadást megváltásunk nagyszerű, pompás eredménye és végcélja gyanánt jelöli meg, kényszerítve érzik magukat téves magyarázatukat a feltámadásról lelkesedéssel dicsérni és a pompás, nagyszerű eredményeket felsorolni.

 

Az 5O éves ember szomorúan csalódnék

   

   Úgy látszik ezen két állítás Összefüggéstelenségéről teljesen megfeledkeznek és elvárják, hogy hallgatóik is összefüggéstelenek és logikátlanok legyenek, (és látszólagosan ezen állításaik teljesen igazoltak, mert hallgatóik többsége lenyeli az összefüggéstelenséget) sőt közülük többen azt hiszik, hogy minél összefüggéstelenebb és ésszerűtlenebb az ö hitük, annál több okuk van gratulálni önmaguknak, hogy nagyon erős hitük van. Míg a valódi tény az, hogy nekik erős hiszékenységük van, amiért nem is számíthatnak jutalomra, mivel esztelen dolgokban hisznek, amelyekre Isten szava nem tanít, sőt azzal teljes ellentétben áll.

     Ki nem látja, ha akarja, hogy egy férfi aki 50 éves korában hal meg, ha a halál által az élet gazdagabb mértékét, százszor több ismeretét és azon szabadságot kapja, hogy szabadon röpködhet, a feltámadás által nagyon csalódnék, ha az ő részére azt jelentené, hogy ismét egy porlakásba, testi, fizikai akadályokkal telt emberi korlátok közé fog bezáratni! És azután, ha századokon keresztül „szabad lélek" volt, azzal a szabadsággal, hogy a világon járhatott, kelhetett, nem akadályozva a testtől és a testi korlátoltságoktól, hol volna itt Isten részéről a logika egy ilyet emberi testbe belezárni? Nem is tudná miként használni a testet, mert annak hatalma és tehetsége a szabadság századai alatt teljesen feledésbe mentek. Ha a test nélküli lét „teljesen üdvösség'', amint a temetkezési prédikátorok mondják, — hogyan lehet a test feltámadása és a léleknek abba való bezárása által még valamit hozzátenni e tökéletes üdvösséghez?

    Az előbb említett okoknál fogva jogosnak tartjuk ama föltevésünket, hogy a keresztyénség többsége nem hisz a feltámadásban, sem az Írásszerinti feltámadásban, sem olyan feltámadásban, amelyet ők maguk tanítanak, t. i.: a test feltámadásában.

 

A Szentírás nyújtja nekünk az egyedüli, az áldást hozó és összhangzó reménységet

 

            Tárgyunknak eme bevezetésével megyünk a Szentíráshoz, hogy megtudjuk mi értendő „a halottak feltámadása” alatt. És milyen módon és miért beszél a Szentírás feltámadásról, mint az egyedüli reménységről, mely áldást hozó reménység nemcsak az Úr népének, mely részese lesz az „első feltámadásnak”, hanem a világnak is általában, mikor alkalmuk lesz részt venni „az ítélet feltámadásán.”  Ján. 5:29. (Helytelenül kárhozat feltámadásának van fordítva.) Aki hisz a Szentírás tanításában a feltámadásról, annak kell hinni a Szentírás tanításában a halálról is: hogy a halál, valóban halál, t. i. az élet megszűnése. Csak azon esetben lesz képes az apostolnak szövegünkben említett szavait megérteni: „Ha nincsen a halottaknak feltámadása, akkor azok is, akik a Krisztusban elaludtak — elvesztek.”

            Az apostolnak emez állítása nem kivétel, avagy nem egyéb, mint a Szentírásnak más helyen való tanítása. A Szentírásnak egyértelmű tanúsága az, hogy a halottak valóban meghaltak; hogy „azon a napon elvesz minden ő gondolatuk” (Zsolt 146:4). A halottakról mondja a Szentírás továbbá: „Ha megboldogulnak is az ő fiai, nem tudja, ha megszégyenülnek, azt sem veszi eszébe”, „mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány vagy bölcsesség nincsen a koporsóban ahová menendő vagy.“ — Jób 14:21: Préd. 9:12.

 

 

Oldal: HISZEL-É TE A HALOTTAK FELTÁMADÁSÁBAN?
Magyar Bibliakutatók Egyesülete - © 2008 - 2024 - bibliatanulok.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat