VIGASZTALÁS A KERESZTYÉNEKNEK

---

       A halál az emberi nem kegyetlen ellensége. Fullánkját korszakokon keresztül érezték. Elragadja a szeretetteket és hegyes tört hagy az életben maradt jó barát szívében. Szomorúsággal töltötte meg a földet és bánattal az embereket. De az isteni hárfa édes zenéje sok bánatos szívet vigasztalt meg, akik tudomást szereztek azon Isteni elrendezésről, hogy visszaadja nekik az ő kedveseiket, akiket szerettek és egy időre elvesztettek. Hit által a keresztyének azt látják, hogy a maga idejében és módján Isten visszahozza az ő szeretett halottjaikat és alkalmat ad nekik az örökké tartó életre és boldogságra, mert ő megígérte, hogy ezt meg fogja tenni. A keresztyén tudja, hogy Isten ígéretei biztosan be fognak teljesülni és hogy az ő cselek­vési hatalma korlátlan. Ilyen hit, amely az értékes ígére­teken alapul, most bizonyos mértékben enyhíti a halál- félelmet.

          A hatalmas Óceán háborgó hullámai mellett csendesen elmélkedve halad el egy nő. Egy szeretett hozzátartozójára gondol, akit a világháború alatt elvittek a haditengerészet­hez. Egy ideig a tengeren hajózott és visszatért csak azért, hogy betegeskedjen és meghaljon, hátrahagyva egy vérző szívet, melyet csak az idő és az Úr gyógyíthat meg. Amint lába csöndesen tapodja a puha, a hullámok által csak az imént cirógatott fövényt, elméje boldog napok gondolatai­val telik meg, melyeket kedves fivérével töltött, akinek mosolyát elhallgattatta a halál és aki Jézusban alszik, vár­ván a feltámadás idejét. Az egykori boldog napok bánattá változtak a halál gonosz keze miatt. De a nagy teherhordó könnyít az ő terhén és segít hordozni az ő bánatát, amint eszébe jutnak az ő hírnöke (v. követe) útján mondott sza­vak: „Ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységök; mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és fel­támadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak a Jézus által ő vele együtt... Annak okáért vi­gasztaljátok egymást e beszédekkel.^” — 1 Tesszalonikabeliek 4:13, 14, 17.

        És amint messzire tekint a tengeren, meglát egy ha­talmas hajót, melyet a hullámok ereje ide-oda dobál, mintha üres dióhéj volna. Mily csodálatos erő, melyet a hullámok kifejtenek! De ez csak hasonlata Isten hatalmának. Ő, aki a nagy Óceánt teremtette és megparancsolta a holdnak, hogy csókolja meg a keblét, ha leszáll az est. Ő, aki a csil­lagokat az egekre függesztette, amelyek vezetőül szolgál­nak a kimerült és hullámverte tengerésznek az ő viharos útján és aki visszatartja a szeleket, amíg elérte a hőn óhajtott kikötőjét —  ő az, aki fel van ruházva minden erővel és hatalommal és tekintéllyel az égen és a földön és aki megígérte, hogy visszahozza a szeretett halottat a sírból, ígéretét ő hűségesen meg fogja tartani.

      Gondolatai, melyek egy ideig bánatosak voltak, most csendes örömbe merülnek, mivel Isten drága ígérete ez egyszer nyugtalan kebelbe reményt öntött. Hite segítségével látja ő az áldott napot, amely nincs messze távol, mikor ez a kedves fivér visszatér az életbe. Hite segítségével látja, amint siet a szentség magasztos útján, amíg nem lett erős, egészséges és visszatér fiatalsága napjaiba és békében s boldogságban fog élni mindörökké.

       Emelkedjenek fel a csüggedt szívűek, töltse el jókedv a szomorkodó lelkeket, vigasztalódjanak meg a bánatos szívek és a megtört szívek pedig éledjenek fel. Emeljétek fel mindnyájan fejeiteket és örüljetek annak a ténynek, hogy az emberiség megszabadításának napja az ajtó előtt áll.

 

 

Oldal: VIGASZTALÁS A KERESZTYÉNEKNEK
Magyar Bibliakutatók Egyesülete - © 2008 - 2024 - bibliatanulok.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat