A SZELLEMVILÁG (SPIRITIZMUS)

 

 

Z EMBEREK világa és a szellemek világa az értelmes lényeknek egy a saját értelmiségükből származott megszervezett társadalma. Az emberek világáról, erről a mi világunkról öt érzékünk által szerzünk tudomást. A dolgokat meglátjuk, megtapintjuk, megízleljük, meghalljuk, megérezzük, egyszóval tudomásul vesszük róla.

A dolgok azonban egymástól különböznek. Vannak fizikai és vannak csupán értelmi erőink, tehát szellemi képességeink által megérzékelhető dolgok. Például a kést, a kenyeret, stb. látjuk, megfogjuk, azonban a beszédet, a hangot nem látjuk, nem foghatjuk meg kézzel, de a hallás útján mégis tudomást szerzünk róla. Annak dacára, hogy nem láthatjuk, mindazáltal meggyő­ződünk létezéséről és erejéről.

         A szellemi lények világáról is csupán jelenségek, tünemények, átélt tapasztalatok vagy leírások által szerezhetünk tudomást. Ezen különféle megnyilatkozások tagadhatatlan bizonyítékot nyújtanak az emberi test anyagától eltérő, az ember által láthatatlan anyagból felépülő lények világának létezéséről, kiket éppen ezen tulajdonságuk miatt szellemi lényeknek nevezünk. Mint ahogy meggyőződtünk az állati és emberi hangokról, hogy azok az illető lények értelmi képességeinek szellemi tüneményei, az e földi lényekből megnyilatkozó szellemi jelenségek, mint beszéd, hang stb., így a szellemi lényektől származó szellemi jelenségek közötti eltérés vagy különbség a nagyobb kör, magasabb intelligencia és az emberétől eltérő test anyagában leli magyarázatát. S az ezen szellemi lények részéről tapasztalt élményekből még az ő jellemükre, intelligenciájukra, erejükre, társadalmi szervezettségükre stb. is következtethetünk.  Igaz, sok ember nem akarja elismerni, hogy nálánál magasabb rendű — egyszóval szellemi lények is léteznek, azonban ez vitathatatlanul bebizonyosodott tény azon sokféle megnyilatkozásból, élményből és leírásból, amit az írásból, különböző e téren kutatásokat végző tudósok közleményeiből, más e téren avatatlan egyének élettapasztalataiból és volt spiritiszta médiumok kijelentéseiből hallunk és olvasunk, amely dolgoknak tehát szem- és fültanúi vagyunk.

 

Ebből megállapítható, hogy a szellemi lények kapcsolatot és összeköttetést keresnek, ápolnak és tartanak fenn az emberiséggel, ugyanerre bátorítva és buzdítva az embereket is. Erre vonatkozólag kötetekre terjedő közleményeket lehetne közzétenni. De csupán egy világszerte ismert esetet említünk fel, a kommunisták által (kikről határozottan elmondható, hogy szintén szellemi befolyás alatt cselekszenek) kivégzett orosz cár esetét. Az orosz cári család és maga a cár is, az ismert Rasputin által, szellemi lényekkel érintkezett és a szellemi lények felbujtására és győzelmet ígérő tanácsának befolyása alatt vitték a világháborúba az orosz népet. Valamint köztudomású dolog már az is, hogy Vilmos volt német császár a „belső fülei" által a szellemi lényektől átvett benyomás következtében, a győzelem biztos reményével, határozott a háború mellett. Tehát, ha még volt koronás fejek is a „szellemi lényektől tudakozódtak az élők felől“, akkor mennyivel inkább űzik ezt az alsóbb, a közép- és a felsőbb néposztályhoz tartozó emberek.

A föld sok részén nagy társulatok alakultak ennek az érdekében, kik mind arra buzdítják embertársaikat, hogy „a halottaktól tudakozódjanak az élők felől." Pogányság és keresztyénségnek nevezett világ, mind a szellemi lények befolyása alatt van, közvetve és közvetlenül, befolyásolt államférfiak, tanok és elméletek szolgálják ezt a célt.

Nagy ez a veszedelem, nagyobb, mint együttvéve az ópiumból, pálinkából és dohányból származó. Oly nagy ez, hogy ez fogja előidézni a jelen társadalmi rendszer, vala­mint az egész világ pusztulását, miképp egyszer már elő­idézte a vízözön előtti világtársadalom pusztulását is. Az írott igéből olvassuk ezen szellemi lényekről, hogy nem a mi elhalt rokonaink és embertársaink ők, hanem „... ördögi lelkek (szellemek) azok, akik (minden széánszé alkalmával) jeleket tesznek, akik elmennek a földnek, az egész világnak királyaihoz (államfőihez), hogy egybegyűjtsék azokat (ahogy ez a most kötött érdekszövetkezések és békeszerződések által sikerült nekik) a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára." — Jelenések 16:17.

 

A médium

Médiumoknak nevezik a szellemi és az emberi lények közötti közvetítőket, a szellemek szócsöveit (logoszait) akik által kijelentéseket tesznek a szellemi lények. Ezek a médiumok idegzetükben rendesen tönkre ment, szerencsétlen emberek, akiknek elme- és idegrendszere kettős munkára van kényszerítve, amennyiben úgy a saját énjüknek, valamint a szellemi lény rákényszerített akaratának is végrehajtó szerve kell, hogy legyenek.

 

A szellemi lények befolyása alatt

             A szellemi lények hatalmába fokozatosan juthat az ember. A meglevő vagy a felkeltett kíváncsiság az első fogantyú ebben. Második lépcsőfok ezen az utón a képzelgés, harmadik a befolyás alájutás, negyedik a megszállás, ötödik az őrület. Nagyon káros a befolyásolt állapot is, de a legsúlyosabb a baj a megszállottság és az ebből kifolyólagos őrültség eseteiben. Az éles elmével bíró s a magát fegyelmezni tudó ember a szellemi lényektől származó befolyás tüneteit megfigyelni képes önmagában és erős akaratból származó elhatározással magától visszautasítani is képes azt, amennyiben nem cselekszik a sugallat szerint. A megszállottság azonban oly súlyos eset, melyben a szellemi lény vagy szellemi lények már teljesen hatalmukba kerítették az illető embert, amely állapotból való kigyógyulás csak ritka esetben és pedig, csak isteni segítség útján következhetik be. A szellemi megszállottságból származó őrültség pedig a megszállva tartott személy megtört, de mégis szembeszállni törekvő emberi akarat és a megszállva tartó szellemi lény akarata között dúló harc, amely külsőleg a beszédben és cselekedetekben megnyilvánuló jelenség, és pedig abból származik, hogy egyszerre több, egymással ellenkező szellemi lény akaratának összeütközési színterévé vagy harcterévé használtatik fel az illető szerencsétlen ember elméje, aminek természetesen különböző egymásnak ellentmondó szavak és cselekedetek a külső tünetei. Mindazon őrültségi esetnél helyesnek bizonyul ez a megállapítás, melynél az orvosi vizsgálat azt állapítja meg, hogy az illető agyszervének semmi baja sincsen.

 

A szellemektől való megszállások eredete

 

A felsorolt dolgoknak megértése céljából, hadd vizsgáljuk meg, azokat a körülményeket és azon időt, amelyben az emberiségre szakadt ez a szellemi veszedelem. Régi írásokból nyerünk bepillantást abba a korba, amikor ezen „Isten fiainak" nevezett szellemi lények materializálódva magukat, vagyis emberi testet öltve fel, irányítólag kezdtek hatni az emberiség történetében. Ama régi feljegyzésből olvassuk: „És látták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek volnának, vevének maguknak feleségeket mindazok közül, kiket megkedvelnek vala. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bemenének az emberek leányaihoz és azok gyermekeket szülének nekik''. Ezek ama hatalmasok (tudniillik az ily kép létrehozott korcs szülöttek), kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. E leírásban teljes megfejtését találjuk a félistenekről szóló görög mitológiának. „A föld pedig (a szervezett társadalom) romlott vala az Isten előtt és megtelék a föld (társadalom) erőszakoskodással (mint napjainkban). És meg volt romolva, mint minden test megrontotta volt az ő útját a földön. És eltörle az Isten minden állatot, amely a földön élt az embertől a baromig, a csúszómászó

 állatig, az égi madárig, mindenek eltöröltetének a földről és csak Noé marada meg és azok, akik vele valának.“ — 1 Mózes 6:4, 11-12, 23.

Látjuk tehát, hogy a materializált szellemi lények a rendeltetésüktől és küldetésüktől eltérő vállalkozásba fogtak, úgy gondolván segíteni az emberiség sorsán, hogy egy új fajt hoznak majd létre, amely Sátán eltervezése szerint, az Istentől az emberiségre kirótt halálbüntetést, képes lesz leküzdeni. De mivel ezen vállalkozásuk ellenkezett a nagy Teremtő tervével, természetesen bukással és az ekképp keletkezett faj pusztulásával kellett végződnie. Olvassuk: „Az angyalokat is, akik meg nem tartván az ő eredetüket, elhagyván az ő helyeket, ama nagy napnak ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartja." Ezen angyalok, vagyis bűnös szellemi lények a vízözön után a „sötétség bilincseiben tartva", vagyis megfosztva a materiálódás képességétől, azután másféle módozatokat kerestek, hogy fenntartsák az összeköttetést az emberiséggel. Felhasználtak minden lehető eszközt akaratuknak az emberiségre való kényszerítésére, különösen a nőket választva kedvenc közvetítőikül, mint régen, különösen célul tűzve ki az első hazugság fenntartását, megerősítését és az emberiségbe való berögzítését, hogy t. i. „nem haltok meg halálnak halálával"; hogy miután meghalnak az emberek, azután, mint szellemi lények élnek tovább. Az írás szavai pedig ezek: „Semmi okoskodás, tudomány sincsen a koporsóban, ahova menendő vagy” és a  „halottak nem tudják, hogy boldogságba, avagy szerencsétlenségbe jutnak az ő (hátramaradt) fiaik, mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak”.  Azonban e szellemi lények elbukásuk óta minden jelentkezésük alkalmával az emberek elhalt  hozzátartozói alakját utánozva igyekeztek elámítani, sorsdöntőleg és irányítólag  hatni az emberiségre. A vízözön után, mint isteneket imádtatták magukat, valamint ma is teszik ezt. A babilon, aszir, egyiptomi, görög, római stb. mitológia bizonyítják ezt a múltból s napjainkban a Buddha, konfutsi, mohamed, névleges kereszténység, okkultizmus, spiritizmus, stb. Ugyanezen szellemi lények különböző fogásmódszerei.  Jövendölések, betegség felidézése, gyógyítások, stb. jellemzi ezeknek  papjait, akikkel szemben Mózes által különösen figyelmeztette az Isten a népet: „Ne találtassák te közötted, ki az  ő fiát vagy leányát által vitetné a tűzön, vagy jövendőmondó  vagy napválogató, vagy madárszólásból jövendölő vagy varázsló. Se bűbájos, se ördöngösöktől tudakozó, se jegymagyarázó, se halottaktól tudakozódó. Mikor te közötted jövendőmondó vagy álomlátó támadánd és jegyet vagy természetellen való csodát adánd néked, ha meglészen is a jegy vagy a csuda, melyet megmondott néked... ne engedj, efféle jövendőmondó beszédnek, vagy álomlátónak...”. Mindazonáltal ez a dolog szétterjedt az egész világon s az egész társadalomból a Pál apostol által ezen megmondott szellemektől származó áramlat érezhető és ismerhető fel. Pál mondja: „Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik!”(Efézus 2:2) Akik „ez élet sötétségének világbírói... a gonoszság szellemei, kik a magasságban laknak”.(Efézus 6:12) Akiknek szellemi befolyásából származott „házasságtörés, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, versengés, gyűlölködés, harag, patvarkodás, visszavonás, pártütés, irigység, gyilkosság, részegség, dobzódás, stb.S ugyan ki vitathatná el, hogy nem ezen dolgok jellemzik-e korunk világtársadalmát? Mit jelentenek ezek a szavak?

Ezen szellemi lényeket részesítette példás leckéztetésben a mi Urunk. Felőle olvassuk: „(halálba) elmenvén, a tömlöcben lévő szellemeknek is prédikált, amelyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban a bárka készítésekor." 1Pt 3:19,20  ‘’A melyben elmenvén, a tömlöczben lévõ lelkeknek is prédikált, A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketûrésre a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által;’’  (Világos tehát, hogy a vízözön előtt testben megjelent szellemi lényekről (Isten fiairól) van szó). „Mert nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak (szellemeknek), hanem mélységbe taszítván, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre,— 2 Péter; 2:4. A fentiekből napnál is világosabban látható, hogy ezen bukott szellemek egykor megszűnnek létezni, pusztulásukat pedig megítélésük fogja megelőzni. Részükre egy felszabadulás és a tevékenységnek nagyobb alkalma nyílik, éppen a jelen kor végén, hogy ártsanak a földnek (szervezett társadalom), a tengernek (forrongó néprétegek), a fáknak (életképes keresztyéneknek), „hogy egybegyűjtsék a föld királyait az Isten ama nagy napjának viadalára.” — Jelenések 7:1; 17:16.

 

A nagy küzdelem

 

Ezen gonosz szellemekkel, — akik az egész közvéleményt már sok ezer éven keresztül befolyásuk alatt tartották — mindig nehéz harcokat kellett megvívjanak az igaz Istent tisztelő becsületes szívű emberek. Ezen gonosz szellemek felől időről-időre felvilágosította az Isten az övéit. A legtöbbet a mi Urunk Jézus harcolt e gonosz lényekkel, ördögöket (gonosz szellemeket) űzve ki a megszállottakból stb., akinek e gonosz lények azt mondták, hogy „azért jöttél-e, hogy idő előtt sanyargass minket?" A mi Urunk föléjük emelkedett, legyőzte őket, példás leckékben részesítette őket, kevéssel megfeszíttetése előtt mondta: „Most rekesztetik ki e világnak fejedelme.” „Ellenem jött, de nincsen semmi hatalma én ellenem.” Az Úr hű követőinek is sokat kell küzdenie e lényekkel, olvassuk: „Mert nem (csak) vér és test ellen van tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világ bírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban (légkörben) vannak. (Efézus 6:12) Gondolatképességünk, az elme megfeszül, mintegy csavarsatu. Különböző fejtegetések ügyes módon, minden felfogást meghaladó megtévesztéssel lesznek beleszőve a gondolatmenetbe. (Mintha vizet töltenének egy tömlőbe). Víziók kísértenek, a szellem (elme) csodálatos megvilágításai, mint egy finom s mégis elragadóan zöldes vagy sárgás árnyalatban: a környezet körülményein alapuló megtévesztő sugallat lesz adva.

            Sokszor az alvás kiváltsága napokig elvétetik, böjtölés, a test sanyargatása javasoltatik, mindez az illetőnél legalább is átmenetileg, ha lehet szellemi zavart előidéző célzattal befolyásának, akaraterejének, vagy pedig az Istenben való hitének a lerombolására. Az összes kísérletek, ha balul ütnek ki, a beirtható legközönségesebb faj­tájú gondolatokkal borítható el az elme. Egy láthatatlan, de annál kínzóbb a küzdelem ez, melyben a valódi keresz­tyéneknek nagy segítségére lehet az Úr Jézus Krisztus, va­lamint azon védekezési módszer, amellyel ő visszaverte a nagy gonosz szellem minden támadásait, mondván: „Meg­van Írva, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem az Isten minden igéjével”, „Meg van írva, hogy csak a Te Ura­dat Istenedet imádjad” stb.. Az Úr apostola mondja nekünk, hogy „azért jelent meg az Istennek fia, hogy az ördög (go­nosz szellem) munkáit elrontsa.” És más helyen: „Álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek!” Továbbá ismerjük Saul király esetét, akit gyakran gyötörtek és gonosz gon­dolatokkal árasztották el a gonosz szellemek, s aki ezen támadások visszaverése céljából a lantos Dáviddal hárfáztatott magának. Mindebből azt következtetjük, hogy ezen gonosz szellemek befolyásától, ha megszabadulni akar va­laki, nagyon hasznos annak részére, ha az igaz keresztyé­nek társaságát keresi fel, akik felvilágosítják őt arról, hogy miképpen kell védekeznie. Álljatok ellene a gonosz szelle­meknek és elfutnak tőletek!

 

 A végső harc

Most harcolják végső harcukat ezen gonosz szellemek­kel Krisztus egyházának utolsó tagjai. Valamint ezen dé­monok is most teszik az utolsó erőmegfeszítéseket a valódi keresztyének elejtésére, a társadalom feletti uralkodásuk és befolyásuk megtartására, aminek következtében kiélesedett harc dúl, mely a „jelenlegi gonosz világ” pusztulásá­val fog végződni, valamint a démonok megsemmisülésével is. Az ezek által befolyásolt rendszer és bérenceik „a Bárány ellen viaskodnak, de ő meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya ő és akik ő vele vannak hivatalosak, választottak és hívek.” „Amiképpen volt pedig a Noé idejében, azonképpen lesz erőszakossággal elborítva az egész föld (társadalom) az ember fiának megjelenésekor is” — mondja a mi Urunk. (Máté 24) Mert hamis Krisztusok (ezen szellemek most sok széánszé alkalmával még az Úr Jézus alakját is utánozva az ő nevében tesznek kijelentéseket) és sok hamis próféták támadnak és nagy jeleket és csudákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet még a válasz­tottakat is. „ Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mindez  ideig és nem is lesz soha és ha azon napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg (mint a vízözönkor csak Noé és családja).”

De a választottakért megrövidíttetnek azok a napok." „És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” „Az utolsó időben pedig (éppen ezen szellemi áramlatok következtében) lesznek az emberek magoknak szeretői, pénz sóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek (lázongok), háládatlanok, fajtalanok, szeretet nélkül valók, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, stb. stb.“ (2 Timoteus 3:1-4) Vajon nem ezen dolgok jellemzik-e a jelen társadalmi állapotokat? „És akkor sokan megbotránkoznak (nem tudván, hogy; miért vannak ezek a dolgok) és elárulják egymást és gyűlölik egymást.”

 „És (akkor) az Isten országának (felépítéséről szóló) evangéliuma hirdettetik majd az egész világon  (ahogy a Biblia komoly kutatói végzik éppen most ezen hirdetést világszerte) bizonyságul minden népnek és akkor jőel a vég.“ (Máté 24:10, 12, 14) „Amikor az egek ropogva, elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak és a föld és a rajta levő alkotmányok is megégnek (szimbolikus értelemben) , tűznek tartatván fenn az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.” (2 Péter 3:10, 7) „De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.” (Máté 24:13) Mert „új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, (szimbolikus értelemben) amelyben az igazság fog lakozni.” —2 Péter 3:13.

 

A győzelem

„Ezután láték (szimbolikus) új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt vala és a tenger többé nem vala.” És hallék (szimbolikus) nagy szózatot, amely ezt  mondja vala (a szimbolikus) égből: „Imé az Isten sátora az emberekkel van és ő velek lakozik és azok az ő népei lesznek és maga az Isten, lesz velők az ő Istenük. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről és a halál nem lesz többé, sem (a régi rossz dolgok következtében való) kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők (a régiek) elmúltak, imé mindent újjá teszek”, „aki győz, örökségül nyer mindent. És annak én Istene leszek és az fiam lesz nékem.”

 — Jelenések 21:1, 3, 4, 7.

És most itt írunk le egy esetet, amelynek közlésével hasznos szolgálatot vélünk teljesíteni embertársainknak: 1920 augusztusában történt Szentistvánon, Marostorda negyedében.

Miután ez alkalommal A bibliatanuló Csókfalván időzött, arról értesült, hogy Szentistvánon Bétán Elek nevű egyén két hét óta különös módon viselkedik: állandóan beszél, éjszakánként felkél és ír, különböző dolgokról nyilatkozik, amelyeket Jézus ad tudomására. Néha az egész családdal hadilábon van, üldözi őket s különösen feleségét nem tűri meg közelében.

Miután A erről értesült, azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy gonosz szellemi egzisztenciák, bukott angyalok befolyása alatt áll az illető. Nem lévén szándékában a dolgok után kutatni, nem foglal­kozott aztán tovább a történtekkel. Pár nap múlva azonban Szentistvánon  lakó szülei látogatására ment s éppen nevezett egyén háza előtt kellett A-nak elhaladni. E pillanatban az illetőnek a felesége jött ki az utcára s nevén szólította A-t és kérte, hogy menjen be férjét meglátogatni. A egy pillanatra gondolkodóba esett, hallván azokat a hajmeresztő dolgokat, amelyeket tett, végre is engedett a nő kérésének s bement a szobába. Alig tett azonban itt pár lépést előre, amidőn hangos szavak ütötték meg fülét: „Menj ki innen te bolond tanító! Jól ismerünk téged, hogy ki vagy! Sok embert hitettél már el, s minket is el akarsz hitetni? Takarodj el innen, ha jó kell, mert fejedet egy mozsártörővel törjük össze! Nem tudod, hogy nekünk hatalmunk van rajtad!?”

E félelmetes szavak gyors özöne repült A felé, midőn A a szeren­csétlen áldozat közvetlen közelébe jutott. Éles, szúró tekintete, össze­húzott szemöldöke s majdnem mozdulatlan helyzete mindjobban meg­erősítették A-ban azt a feltevést, hogy e szerencsétlen ember tényleg gonosz szellemi lények által lett megszállva. Rövid egy pár percnyi megfigyelés után A közvetlen Bétán ágya előtt térdre borult, kérve Isten segítségét e kritikus pillanatokban. Az imát oly halkan végezte, hogy természetes emberi fül nem foghatta fel. Alig fejezte be imáját, amidőn a legnagyobb meglepetésére Bétán szóról-szóra idézte imáját. Így szólt : „Azt hiszed, hogy imád, amelyben arra kérted Istent... (és itt A imáját szó szerint idézi) ... meghallgattatik? Az annyit ér, mint a... (s itten egy trágár kifejezést használt).”

Én attól várok meghallgattatást, szólt A, akihez küldtem imámat.

Ismételt kijelentésükre, hogy A távozzon a szobából, A válaszolt: Én nem megyek el innen mindaddig, míg munkámat be nem fejezem.

Többszöri sürgetésük s fenyegetésük után az a gondolata támadt A-nak, hogy megkéri őket, távozzanak el. S miután az ember, ágyában felült, kezét vállaira tette s így szólt: Kérlek szépen benneteket, távoz­zatok el innen, hogy én ez emberrel tudjak beszélni.

Abban a pillanatban az ember szabaddá lett, teljesen normális állapotok közé jutott, felszabadulva a gonosz szellemek bilincsei alól.

Ekkor kérte őt A, hogy mondaná el neki élményeit.

Kedves uram — monda — két héttel ezelőtt történt, hogy éjjel egy hang ütötte meg fülemet, amely hang e szavakat mondotta: Én vagyok a Jézus Krisztus és azért jöttem hozzád, hogy felhívjam figyelmedet arra a küldetésre, amelyet neked Isten szánt. A dolog ugyanis a következő: Isten országa nemsokára meg fog alakulni s ő küldött engem, hogy figyelmedet fölhívjam erre a dologra. Isten országa munkáját azonban elő kell készíteni. Te és még 39 társad lett megbízva a feladat végrehajtásával. A többi társaid Pesten vannak s csak téged várnak, hogy együttesen fogjatok a munkához. Így tehát te holnap vonatra ülsz és elmégy Pestre.

            Nekem nincs annyi pénzem, hogy Pestre mehetnék — mondám.

            Nincs pénzed? Hát én Krisztus, mit meg nem tehetek? Légy csak teljes bizalommal! Reggel, mielőtt elutaznál, bemégy apósodhoz (apósa szintén e háznak egy másik mellékszobájában lakott) és kérsz tőle pénzt s ő azonnal kiszolgáltatja a kívánt összeget s utazhatsz Pestre.

            Úgy cselekedtem, amint Jézus mondotta. Reggel fölkeltem és apósomhoz mentem, hogy a szükséges pénzösszeget rendelkezésemre bocsássa. Ő azonban azt válaszolta, hogy neki pénze nincs, ő nem adhat tehát egy lejt sem. Miután jeleztem, hogy milyen célra kell az összeg s hogy Jézus egyenes kijelentésére jöttem ide, apósom határozottan kijelentette, hogy pénzt nem ad.

            Kissé csalódottan éreztem magam, amidőn a Krisztus így szólt: Ne érezd magad megcsalatva. Isten más misszióval fog téged megbízni. Különben is ma vonat már nem megy, miért is egy újabb tanáccsal szolgálok: Menj el Csiszér Ferenc szomszédodhoz és kérd meg őt, hogy kocsival vigyen el téged Pestre. E kérést is teljesítettem. Elmentem nevezett barátomhoz, de semmi előkészületet sem láttam nála. Csupán a felesége volt odahaza, akinek nem akartam feltárni küldetésem célját. Csalódottan tértem ekkor vissza újból, amikor Jézus ismét így szólt hozzám: Most menj el rendes foglalkozásod után s én majd pár nap múlva visszatérek. Úgy cselekedtem, amint Jézus mondotta és elmentem rendes foglalkozásom után. Alig tettem meg azonban pár lépést, amikor Jézus újból így szólt: Úgy gondoltam mégis, hogy nem megyek most el tőled, hanem felkísérlek téged oda, ahová mégy, hogy az útban együtt szórakozzunk.

            Beszélgetésbe kezdtünk s az egész utón folytattuk azt, míg végre a rendeltetési helyhez jutottam. Lovaimért mentem ugyanis, amelyek egy Cséje nevű határban voltak.

            Alig pillantottam meg lovaimat, amidőn Jézus így szólt hozzám: Te, ezek nem a te lovaid, hanem a budapesti arisztokraták megijedve a kommunistáktól, lóbőrbe bújtak, hogy fel ne ismerjék őket s úgy jöttek ide. De te vágjad és üssed őket, mert ezek a nagy kutyák, akik a szegény nép vérét szipolyozzák.

A kérést teljesítettem. Lovaimat agyba-főbe kezdtem verni s végül a lábuk alá jutottam, hogy majdnem agyon rúgtak. Azután egy gyermektől, ki közelemben volt, egy vesszőt kértem el, hogy lovaimat biztassam, de még meg se mozdultak. Hazafelé indultam. Jókora utat tehettem meg, midőn ismét Jézus szavait hallottam: Hát te ilyen igazságos ember vagy, hogy elkéred a gyerektől a vesszőt és nem adod vissza? Engedelmeskedtem Jézusnak és hosszú utat téve meg, a gyereknek a vesszejét visszaadtam, s azután csöndesen ballagtam hazafelé. Amint azonban a falu végéhez értem, újból megszólított Jézus s a következőket mondotta: Most már meg fogsz halni, eljött az utolsó órád. Vesd le ruháidat és feküdj le a földre, s azután magamhoz veszlek.

Engedelmeskedtem ez alkalommal is. Úgy gondoltam: ha Jézusnak az az akarata, tehát legyen úgy, amint ő akarja. Levetkőztem s vártam a bekövetkezendő halált. Pár percnyi mozdulatlan

fekvésem után így szólt: Nos, kelj fel, nem fogsz meghalni, ezt magam se tehetem meg, azonban mert látom, hogy a hitben kitartó és állhatatos vagy, nagy munkára foglak téged felhasználni.

Előadását ezzel befejezte. Még csak azt fűzte hozzá, hogy éjjelenként neki mindig írnia kell. Nagyon sokat írt már úgymond, amely írásokat felsőbb utasításra a ref. lelkészhez és a tanítóhoz is elvitte. Azután azonban az írásait, visszakérte és szintén isteni parancsra elégette.

Mikor így A teljes képet nyert mindenről s határozottan meggyőződött arról, hogy bukott angyalokkal, szellemi lényekkel van dolga, elővette zsebbibliáját s az illető előtt feltárta a csalást és rászedést s kimutatta, hogy a Biblia világosan föltárja előttünk, hogy e lények tényleg léteznek s ezek most a légűrben vannak s a kevésbé gyönge ellenálló képességű embereket megszállják, s hatalmukba kerítik.

A világossá tette előtte ezek munkáját, idézve az Új Testamentumból részeket, hogy Jézus idejében is, hogy szállták meg az embereket s Jézus mint üldözte ki őket. Mikor teljesen felvilágosította A az illetőt s beszédjét befejezte, most már újból jelentkeztek s haragosan kiáltottak: Gazember tanító, még nem mentél el? Mit akarsz te itten? Te csaló, te rászedő! Ismételten mondjuk neked: Menj el innen, mert ha nem, úgy, mikor a kapuhoz érsz, 6 embert állítunk oda — nekünk ez hatalmunkban van — s szétdarabolunk, hogy semmi sem fog belőled maradni! Semmit sem tehettek velem — válaszolt A — ha Isten meg nem engedi. Ha pedig ő megengedné — ám legyen úgy, amint ő akarja. De kijelentem néktek, hogy el nem megyek innen addig, amíg munkámat be nem fejeztem. Újból kezdették mondókájukat (mindig az ember útján beszéltek; az ember egyszerű gép volt) s kíméletlen, durva szavakkal távozásra késztették A-t.

Sötét este volt már, amikor A kérte őket udvariasan, mint előbb, hogy legyenek szívesek távozzanak el, hogy beszélhessen az emberrel. S ők eltávoztak. A kérte ekkor az illetőt, hogy figyeljen imájára, mert imádkozni fog. A imájának befejezése után így szólt hozzá az ember: Látta Ön, hogy most e pillanatban mi történt velem? Semmit sem láttam — válaszolt A. Mintha egy villamos erő ment volna át egész testemen — folytatá beszédét — olyan benyomást éreztem

 s e kiáltást hallottam: Nem ér ez az ima semmit! Ne törődjék kérem azzal — mondta A — mit mondanak Önnek. Bízzon Ön Istenben és a Jézus Krisztusban, s meglátja, hogy ön meg fog szabadulni. A ekkor jóéjszakát kívánt s hazafelé indult. Amint a kapuhoz ért A, eszébe jutott a lényeknek sok fenyegetése s egy pillanatra erre gondolt s szétnézett. De nem volt sehol senki. Istenben vetett bizalommal ment községébe hazafelé. Alig tehetett meg száz lépést, amikor hatalmas ágyú dörgéshez hasonló hang ütötte meg fülét. Egy pillanatra megállt: látni akarta, mint szaladnak ki az emberek lakásukból e rettentő zajra. Sehol egy lelket sem látott. Ekkor jutott eszébe: ezek a szellemekképesek a hangokat oda koncentrálni, ahová akarják — ez alkalommal A füleihez. Megindult ekkor s közvetlen mellette egy fekete árny suhant el.

Végül hazaérkezett s elbeszélgette családjának a történt dolgokat. S alig várta a reggelt, hogy visszamenjen az illetőhöz, megtudni mi van vele. A reggel is elérkezett és A azonnal útra indult. Künn az ajtó előtti tornácon volt az illetőnek a felesége, akinek a szeméből jóleső megnyugvást olvasott ki. Oh, jó, hogy jön kedves uram — mondotta örömmel — mert már férjem azóta, hogy Ön itten beszélt vele, kezd jobban lenni. Két hét óta az első éjjel volt ez, amidőn csendesen pihent.  Éjféltájban ugyan kezdett ismét beszélni, de oda szólaltam:

Mit mondott A úr, s erre elhallgatott és csendesen, nyugodtan pihent egész reggelig. Mit csinál most férje? — kérdezte A,— Alszik — volt a válasz.

A belépett a szobába s ekkor e nyájas szavakkal fogadták a lények:

 Megjöttél Isten hű szolgája, kedves gyermeke az Úrnak? Már láttuk, amint elindultál s ide tartottál. Nos, hogy, mint érzed magad? Honnan ez a gyors átalakulás? — kérdezte A. Tegnap bolond tanító voltam, s ma már Isten leghűbb szolgája lettem!? De nem tudtok ti engem félrevezetni! Én tisztában vagyok azzal, hogy Sátán világosság angyalaként is megjelenik, csakhogy az embert rászedhesse. Ti csak azok vagytok, akik a tegnap. Engem nem fogtok a ti nyájas, hízelgő beszédetekkel megtéveszteni.

Miután nem voltak ők ily válaszra elkészülve, épp, mint egy ember, akit tolvajságon fognak s  zavarában nem tud mivel védekezni, a lények is zavarba jöttek s így szóltak A - hoz szaporán ejtve ki e szavakat: Tudd meg te Isten szolgája, mi nem azért jöttünk ide, hogy valami rosszat tennénk. De ez a bolond ember ezt és ezt tette. (És itt elősorolták Bétán élményeit, amelyekről előbb már szó volt). Ti — monda A — rossz célból jöttetek ide! Ezt a szegény embert leláncoltátok, akaraterejétől megfosztottátok s most, mint egy gépet használjátok fel. Ha. Jézus szelleme szerint járnátok el, akkor így nem tennétek! Jézus soha senkit le nem bilincselt, de inkább fölszabadított mindenkit. Az ő idejében is megszállva tartottatok sok embert, de ő uralkodott rajtatok s nektek távoznotok kellett. Ezt a Jézust ti jól ismeritek!

Egy újabb fordulat történt ekkor beszélgetésükben, s hogy megtévesszék A-t, ez egyedüli alkalommal az illető nevében szóltak A-hoz.

Tudd meg te Isten szolgája — mondották — én ugyanezt a drága hitet hiszem, amelyet te . Az én hitem arra a Sziklára lett fölépítve, aki a Jézus Krisztus. És tudd meg, hogy engem az élő hittől sem élet, sem halál, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység és semmi teremtett állat el nem szakíthat... stb.

Szép hitvallomást tettek a lények, idézve a Bibliából, amiből az illető egy szót sem tudott! Mikor a lények hitvallomását végighallgatta, A így szólt hozzájuk: Nagyon jól tudom, hogy ti a Szent írást betű szerint nagyon jól ismeritek. Sátán is mindig abból idézett, midőn Jézust megkísértette Úgy látszik, velem is ezt akarjátok tenni. De jól ismerlek titeket, kik vagytok; engem nem fogtok tőrbe csalni.

Te Isten szolgája azt véled, hogy mi bukott angyalok vagyunk? - kérdezték a lények.

Igen — válaszolt A — tudatában voltam az első perctől kezdve, hogy ti azok vagytok.

Megtörtént ezzel részükről az őszinte tanúvallomás: Igen, Isten szolgája, kijelentjük, hogy mi bukott angyalok vagyunk. S csodálkozásunknak adunk kifejezést, hogy felismertél bennünket, bármily formában jelentkeztünk. Nos, most elbeszéljük neked a szellemvilágban művelt dolgainkat, minden bizonnyal érdeklődéssel fogod hallgatni. Nem volt A-nak szándékában érdeklődni felőlük, miért is A így szólt hozzájuk: Nem vagyok kíváncsi viselt dolgaitokra. Én anélkül is tudom, hogy ti az emberek útján végzitek munkáitokat: megszálljátok a vezető egyéniségeket s általában alkalmazkodtok az emberek intelligenciájához, műveltségéhez s egyiket egy, másikat más úton tartjátok fogva. Épp ezért nem vagyok kíváncsi a szellemvilágban művelt dolgaitokra. Ajánlom nektek, térjetek meg Istenhez, hagyjátok el gonosz cselekedeteiteket.

            A kérte azután a szokott udvariassággal, hogy menjenek el, hogy beszélhessen az emberrel. S a lények eltávoztak. A községi bíró éppen jelen volt egy ilyen alkalommal s amikor, látta, hogy milyen változás történik az emberrel, félelmében kiszaladt a szobából.

Körülbelül 6 napig tartott, míg Bétán győzedelmet nyert felettük.

Amidőn egy alkalommal ismét felkereste A, örömmel adta tudomásul, hogy a hangos beszéd elmaradt, most azonban súgnak a fülébe. Már túl van a veszélyen — mondotta A neki, — mert ha ön hangosan fog olvasni, úgy nem fogja hallani az ő hangjukat s így nem tudják befolyásolni. A tanácsát Bétán teljesítette. Állandóan olvasgatott. Amidőn egy alkalommal ismét felkereste őt A, érdeklődve feleségétől férje hogyléte felől, örömmel újságolta, hogy kint van a kertben s a Bibliát olvassa. Ekkor A elment a kertbe őt meglátogatni. Alig, hogy odaért, könnycseppek gördültek Bétán arcára és sírt.

Miért sir? — kérdezte A. Talán nem voltak itten a lények?

De igen — felelé. Épp most, hogy leültem ide olvasni, sziszegő hangokat hallottam, mint a kígyó s állandó félelemben és rettegésben tartottak. E lelkiállapotban az Úrra gondoltam s az ő hűséges szolgájára s alig, hogy széttekintettem a kert fái között, egy alakot láttam feltűnni, amelyben Önre ismertem. Örömömben sírtam, hogy Isten kellő időben küldte a segítséget.

Nos — mondá A — imádkozni fogunk most itten s higgye el, hogy még a gonosz árnyéka sem fog hozzáférni.   

Azután elővette A a Bibliát s szép sorrendben elbeszélte neki Isten tervét, amely a Bibliában van lefektetve.     

Tíz óra tájban így szólt Bétán: Kedves Uram! Oly különösen jól érzem most magam. Homlokomon semmi nyomást nem érzek, gondolataim tiszták, következtetéseim helyesek, egészen otthon vagyok. Ha Isten így megtartaná elmémet, akkor bízvást mondhatnám, hogy visszanyertem egészségemet. És most megmondom önnek, hogy amikor az orvos nálam volt és valami orvosságot rendelt, én tisztában voltam azzal, hogy az én orvosságom a gyógyszertárban föl nem lelhető.

Déli 12 óráig beszélgetett még A neki Isten tervéről, amely idő alatt teljesen jól érezte magát. Délután újból felment A hozzá s ő boldog örömmel jelentette ki, hogy a fülbe súgás is megszűnt.

Akkor most már teljesen rendbe volna ugyebár? Nem egészen — mondotta. Tudniillik most a 3-dik tortúrán megyek keresztül. Gondolatmenetembe beszőnek egyes gondolatokat, melyek nem enyéim. S csak, ha jól megfigyelem, veszem észre, hogy milyen ravaszsággal nyomulnak be agyvelőmbe a mindennapi élet legkisebb dolgainál is. Azt hiszem, hogy ez utolsó próbálkozásuk, mert ezen könnyen lehet győzedelmeskedni, mert állandóan figyelem gondolatmenetemet s azonnal elutasítom sugalmazásukat.

Másnap ismét együtt voltunk s a következőt mondotta:  Isten segítsége folytán most már én uralkodom, a győzelmet megnyertem. Most csak abban az esetben jelentkeznek gondolatomba, ha én megengedem. Tekintve, hogy e rettentő, emlékemből soha el nem mosódó harc vége tért, most az Ön jelenlétében valami fontosat akarnak mondani. Figyelek a benyomásra.

Így szóltak: Mi már tudjuk, hogy A téged felvilágosított, minek következtében, te már nekünk semmit sem hiszel. De még gyakran fogunk téged megpróbálni. A-t is próbálgatjuk, csakhogy ő egy erős karakter. Ez volt a bukott lényeknek utolsó kijelentésük.

A tapasztalatának leírását, amikor ezzel befejezzük, tudomásul kívánjuk adni kedves olvasóinknak, hogy csak hézagosan közöltük a történteket; részint azért, mert egyes részletek A emlékéből elmosódtak, részint pedig, mert nem akartuk az olvasók türelmét oly sokáig igénybe venni. Azonban hisszük, hogy olvasóink így is teljes meggyőződést szereztek maguknak arról, hogy a Bibliában lefektetett dolgok tényleg hitelt érdemlők, s hogy a Biblia, mint Isten szava, minden kérdésre a legmegfelelőbb és leghelyesebb választ adja meg.

Kérjük ezek után gondolkodó embertársainkat, vegyék kezükbe bibliájukat  s tanulmányozzák szorgalommal az itt előadottak alapján a jelen események igaz értelmét, hogy felvértezve magukat Isten igéjével, ellenállhassanak e gonosz szellemi lények munkájának, melyek elárasztással fenyegetik az egész világot.

 

„Amint kívánjátok, hogy az emberek csele­kedjenek tiveletek, ti is azonképen cseleked­jetek ővelük, mert az a törvény és a próféták.''

JÉZUS

 

 

 

 

Oldal: A SZELLEMVILÁG (SPIRITIZMUS)
Magyar Bibliakutatók Egyesülete - © 2008 - 2024 - bibliatanulok.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat