SZÁZÉVES GYERMEK (Ésaiás 65,20)

 

Száz éves bűnös. — Villamos kivégzés.

 

NEM lesz többé ott halála a néhány napot élt gyer­meknek, sem vén embernek, ki napjait be nem töltötte volna, mert, aki meg fog halni, száz esz­tendős korában, csak gyermek lészen s a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg — vágattatik ki az életből. — Ézsaiás 65:20.

A mi szövegünk egy része az isteni próféciá­nak és azon áldásoknak, melyek az Izrael né­pére és általában az egész emberiségre fognak következni a Messiás dicső 1000 évi uralkodása alatt, mely kezdetét veszi az evangéliumi kor bezárásával. A megelőző versek mutatják, hogy ama dicsőséges korszakban a  háziurak már csak a múlt emlékében lesznek, mert ol­vassuk, hogy: „Házakat építenek és bennök laknak, szőlő­ket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem építenek, hogy más lakjék azokban; nem úgy plántálnak, hogy más egye annak gyümölcsét, mert mint a fáké, oly hosszú lesz az én népem élete és az ő kezeik munkáját elhasználják az én választottaim. Ismét olvassuk, hogy: „Nem fáradnak hiába“ és hogy: „A farkas és a bárány együtt legelnek s az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik”.  Nincs vége azon za­varodottságnak, melyet a jóindulatú keresztyének okoztak azon kísérlet által, mikor ezt a próféciát a mennyben az egyház jutalmaként tüntetik fel.

A Szentírás nem jogosít fel azon gondolatra, hogy a mennyben lelki bárányok, ökrök, farkasok, oroszlánok, sző­lők, házak, építések és plántálások volnának. Akik megve­tik a Biblia egyszerű, tiszta tanításait a Messiás igazságos uralkodását illetőleg, azok egyáltalában nem értik a Bib­liát. Nincsen az ótestamentumban egyetlen vers, mely ta­nítaná a mennyei ígéretet és reménységet. Van ugyan egy­néhány, de az is csak közvetve mutatja azt. Például mi hisszük, hogy az ótestamentumban a főpap gyönyörűséges ru­hája jelképezi a mennyei fényt és pompát, mikor a Messiás az ő dicsőségében és tisztességében uralkodni fog. Hason­lóan Istennek Ígérete Ábrahámhoz az volt, hogy az ő magva, leszármazottjai úgy lesznek, mint az égnek csillagai és a tengernek fövénye. De mindezek nem tanítják szükségkép­pen a mennyei helyet, vagy állapotot. Csakis az újtestamentum segítségével a szentírások megvilágításával lehet észrevenni, hogy Ábrahámnak lelki, mennyei magja, megkülönböztetésül a csillagokban van jelképezve. Amint írva is van: „Sok nemzetség atyjává tettelek téged”  (Róm. 4:17). Mihelyt Ábrahám szellemi magva kifejlődik és kiválasztva lesz, ez a korszak bevégződik és Ábrahám természetes (földi magvához vissza fog térni a különös kegyelem és világvezető nemzetté fog lenni a zsidó nemzet, a láthatatlan szellemi hatalmas Messiási királyság vezetése alatt. Az áldás a természetes izraeliták által fokonkint el lesz terjedve a egész emberiséghez — minden nemzethez s alkalmatosság nyittatik arra, hogy minden nemzet Ábrahám magvává váljék s ekképp összhangzásba jöhessen a Messiás királyságival. Aki visszautasítja ezt az áldott alkalmatosságot és a  Messiás országának áldásait, az olyan kivágattatik a népek közül a második halálba.

 

Százéves gyermek

 

Ritka manapság a száz esztendős egyén és semmikép­pen nem hasonlítható a gyermekhez. Rendszerint fáradt; megőszült egyének. Mindazáltal emlékezhetünk — amint a bibliai feljegyzés mutatja, — hogy Ádámnak több korai gyereke élt 900 esztendőkig, vagy talán még tovább is, mirea bűnösökre kimondott halálbüntetés alá jöttek teljesen. „Miképpen egy ember esete által jött a világra a bűn és a bűn által a halál, — mint a bűn büntetése — akképpen a ha­lál minden emberre elhatott, kiben mindnyájan vétkeztek.” (Róm. 5:12) Fokonkint, de különösen az özönvíz után, mi­kor a természet nagyon megváltozott, az emberi élet hosszúsága is nagyon megrövidült, míg az észbeli, erkölcsi és testi fájdalmak nagyban megnevekedtek.

            Ádám több gyermekének száz esztendős korában volt meg az elsőszülöttje, amely teljesen ellentmond a kifejlő­dés elméletének, mert úgy találjuk, hogy az ókoriak erő­sebbek voltak észbelileg és testileg, mint mi, mert a testvér az ő nővérével vagy unokahúgával minden veszély nélkül házasságra léphetett. Míg manapság az elmebeli gyöngeség oly nagyfokú, hogy minden 150 felnőtt közül egy a téboly­dába kerül s így nemcsak a nővérével való házasság van tiltva a testvérnek, hanem a másodunokákkal is, mivel még ez esetben is növekedne az elmebeli gyöngeség.

Láthatjuk, hogy szövegünk leírja a Messiás országlását és világosan megmagyarázza, hogy a visszaállított áldások ki fogják emelni az emberiséget a bűnből és a halál­ból arra a tökéletes állapotra, mely volt az első embernek. Ádámnak napjaiban, úgy, hogy az emberi érettséget csak száz esztendős korában fogja elérni, és amely ember akkor meg fog halni, gyermekkorában hal meg, mert az a száz esztendő, összehasonlítva az örökélettel, csak gyermeki kor lészen. Továbbá biztosítva vagyunk afelől is, hogy száz éves korban is csak azok halnak meg, akik szándékosan fognak vétkezni. Akik nem helyezik alá magukat a Mes­siási királyság szabályainak, az olyanok ki lesznek vágva az életből, mint érdemetlenek a további kegyelemre, mely igazságszolgáltatása a nagy Szabadító - Messiás által ki lesz mondva, aki az isteni igazságosság, bölcsesség, szeretet és hatalmat fogja képviselni.

 

 

Az emberi étet hosszú lesz, mint a fáké                      

 

A Szentírás mutatja, hogy a Messiás uralkodása alatt az emberek élete hosszú lesz, mint a fáké. És amint ismere­tes, némely fák 1000 évig is élnek. Ez lesz Isten gondosko­dása az emberiség minden egyes tagja felől, mihelyt az evangéliumi korszakban Ábrahámnak szellemi magva ki lesz választva, mely jelképezve volt a Lévitai papság által. Az elsőszülöttek egyháza, kiknek neveik beírattak menny­ben. — Zsidók 12:23.

A Messiási királyság 1000 esztendeig fogja uralni a föl­det és pedig azzal a szándékkal, hogy megáldja Ádámot és összes nemzetségét s felemelje őket az elsüllyedt állapotból- a bűnből és a halálból. A felemelés munkája a háború­ság után azonnal kezdetét veszi. Az Úrnak ítéletei kiterjed­nek az egész földre és „az igazságot megtanulják a földnek lakosai.“ Nem lesz szükség, hogy valaki tanítsa az ő fele­barátját, vagy atyjafiát, mondván: ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engemet kicsinytől fogva nagyig, „mert teljes lészen a föld az Úrnak tudományával -Jeremiás 31:34; Ézsaiás 11:9.

Mindazok, akik akkor engedelmesek lesznek azon or­szág törvényeinek, részesülni fognak a helyreállítás áldá­saiban. (Csel. 3:19-21) Nemcsak segítve lesznek, hogy ki­emelkedhetnek lépésről-lépésre az észbeli, erkölcs és testi tökéletlenségből, hanem mindaddig, míg haladást mutat­nak, élhetnek le egészen azon boldog 1000 év végéig.

Ha nem volt alkalmunk másféle növényzettel megis­merkedni, csak olyannal, mely 1 évig él, akkor bizonyára nehéz volna, elhinnünk, ha valaki más azt mondaná, hogy ő látott több száz esztendős fát; ésszerűtlen volna azt taní­tani, hogy az emberiség 2000 évig, avagy örökké is élhet a földön.

 

Minden igazságtalanság bűn

 

            Isten a jelen időben végbemenő sok igazságtalanságra, mely e világon van, nem tekint, ő nem avatkozik most az emberek ügyeibe.

Természetesen minden bűn magával hordja többé-kevésbé a romlottság befolyását a vétkező elméjében és tes­tében.  A lelkiismeret a legérzékenyebb és legfontosabb eleme az ember természetének és aki annak ellenére cse­lekszik, megsérti azt többé-kevésbé s így aránylag kedve­zőtlenné teszi az ő jövőjét, amennyiben annál nehezebb lesz neki fölemelkedni és győzedelmeskedni a romlottságon és gyengeségen. Ekképp   teljesedik be a Szentírás állítása: „Va­lamit ember veténd, azt aratándja is.“ Az egész megváltott emberiséget a múltnak bűneiért, mely az eredendő bűnből származott, az Istennek igazsága nem fogja kárhoztatni. A nagy „Főpap” az ő tökéletes áldozatával teljesen eleget tett az igazság követelményének, de az észbeli, erkölcsi és testi gyöngeség többé-kevésbé a szándékos bűn következménye, amelyért még számolni kell. S így minden gonosz, ártalmas szó és cselekedet eldurvítja a jellemet, melyet nehéz lesz megtisztítani és helyrehozni ama dicsőséges napon mely­re akkor alkalmatosságuk lesz.

Szövegünk mutatja, hogy a Messiás, uralkodása egész ideje alatt nem fogja hagyni garázdálkodni azokat, akik nem fogják kellően megbecsülni az alkalmatosságokat, mi­kor teljesen érintkezésbe jönnek azokkal és tisztán megér­tik, hogy mik legyenek az isteni kegyelemnek föltételei, ha­nem száz éves próbaidő után, mint a kegyelemnek legmesszebbmenő intézkedése után, kivágattatnak a második ha­lálba.

 

Az egyház próbáltatása rövidebb

 

            Az egyház, melynek megpróbáltatása a jelen evangé­liumi korban történik, egyenkint és pedig sokkal rövidebb idő alatt próbáltatik meg, amint az a világnak lesz a jövő­ben. Isten az ő szent népétől elvárja, hogy jellemük kifej­lődjék és hogy „győzedelmeseknek” találtassanak Isten előtt életük egy rövid tartamán belül. Nemcsak ez követeltetik pedig meg tőlük, hanem az is, hogy „hit által járjanak nem szemmel való látás által.“ Nekik most csupán Isten igéje nyújt némi világosságot az ő igazsága, szeretete és kegyelmes szándékai felől, míg a következő korszakban a világ valóban élvezni is fogja Istennek áldásait és valóban látni fogja, „hogy az Úrnak dicsősége megjelenik és minden test egyenlőképpen meglátja azt.” (Ézsaiás 40:5) A világnak alkalma lesz a Messiás uralkodása alatt járni a szentség útján, amelyről a botláskövek mind el lesznek távolítva. De az egyháztól, a győzedelmes egyháztól megkívántatik, hogy járjon a keskeny, rögös utón, amely a Sátán tőrei és csellövései által meg van rakva és kísértgetve, „mert jól tudjuk az ő mesterségét.” (2 Kor. 2:11) Nem szabad elfelejtenünk, hogy az egyház jutalma a világétól teljesen különbözik. Mert míg az egyháznak győzedelmesei dicsőséggel, tisztes­séggel és halhatatlansággal „az isteni természettel” lesznek megjutalmazva, addig a világnak nem adatik alkalom arra, hogy a földi természetről átváltozzék a szellemi alapra, ha­nem, ha engedelmeseknek bizonyulnak, visszaállíttatnak a  földön az emberi tökéletességre és élvezni fogják a földi   Paradicsom boldogságát.

            Igazán egyenlők és „igazak az Úrnak utjai! Kicsoda ne félne (szeretne) tégedet Uram! és ki ne dicsőítené a te ne­ved?  mert nagyok, csudálatosak, igazak és tökéletesek a Te útjaid, ó, szenteknek királya!” — Jelenések 15:3-4.

 Az egész emberiség, hasonlóan Ádámhoz az Édeni ál­lapot alatt lesz, mert ez ki fog terjedni az egész földre és valamint Ádám Édenben megpróbáltatott, tőlük is megkívántatik, hogy kiállják a próbát és hűségüket Isten előtt határozottan bebizonyítsák, valamint igazságos törvényei­hez való teljes engedelmességüket is. Amint Ádámnak örök élet lett Ígérve, ha az ő Teremtőjéhez való hűségében megmarad, úgy a visszaállított emberiségtől is megköveteltetik, hogy még mielőtt az örök életbe visszaállíttatnék, bebizonyítsa Teremtőjéhez való hűségét.

 

A Sátán eloldatik a fogságból

 

Nincsenek határozott értesüléseink arra vonatkozólag, hogy micsoda próba lesz alkalmazva az embereken az ezer év végén. Annyit tudunk csupán, hogy jelképes nyelven ki: van jelentve, amikor a föld telve lesz tökéletes emberekkel(Jelenések 20:7-10),, kiknek számuk annyi lészen, mint a tengeri fövénye. Ekkor ezek mind próbáltatásnak, vizsgálatnak; vettetnek alá, de hogy hányán fognak hűeknek bizonyulni arról határozott értesülésünk nincs. Mindaz, amit ezen dolog felől tudhatunk és amit szükséges tudnunk, egyedüli az, hogy a próbáltatás teljes, tökéletes és igazságos lesz, hogy mindazok, kik a Sátán követői lesznek, vele együtt kivágattatnak a második halálba. A megmaradt emberiség  részére pedig ettől fogva az Isten gondoskodik, hogy nem lesz többé siralom, fájdalom, sem halál, mert mindezek az előbbi dolgok: a bűn és halál eltöröltetnek.

 

A jutalom: élet; a büntetés: halál

 

Nincsen egy szóval sem említve, hogy a száz éves bű­nös az örök gyötrelemre lenne kárhoztatva, valamint az Ádám és gyermekei ellen kimondott ítéletben sincs em­lítve az örök gyötrelem. Az ítélet, mely Ádámra kimonda­tott, melyet gyermekei is örököltek — halál volt. Ez az igaz­ságos ítélet rettentően pusztította fajunkat a betegség, szo­morúság, haldoklás és halál által. De az isteni gazdag ke­gyelem gondoskodott a megváltásról Ádám és gyermekei részére az ő Fia által, ki igaz lévén, meghalt a bűnösökért. Jézusnak halála az  ár, mely által Ádám és nemzetsége alkalmatos időben megszabadul a halálbüntetés alól, mi­dőn a feltámadás nagy munkája megkezdődik a Messiás di­csőséges uralkodása alatt. De mindenki, aki az Isteni tudo­mány tiszta ismeretére és arra az alkalmatosságra hozatott, hogy a bűnből és halálból való szabadulás útját meg­ismerte, az ilyen teljes felelősséggel tartozik, hogy ha elfo­gadj a-e vagy megveti Istennek örök életű ajándékát a mi Urunk Jézus Krisztus által. Valamint az egyház tagjai közül a jelen időben, ha valaki szándékosan, öntudatosan vét­kezik — a második halára ítéltetik,  (Zsidók 6:6; 10:28-31)  ,, Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra  irgalom nélkül meghal. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?

  Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.  Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.“ 

Hasonlóan szövegünk mutatja, hogy úgy lesz az emberiség­gel is a Messiás uralkodása alatt. Ha valaki szándékosan megveti Isten kegyelmét, kivágattatik a második halálba, isten gondoskodott egy megváltásról, hogy az első halálból felemelkedhetnek, de biztosít bennünket, hogy a második halál örökké tartó lesz.

 

Villamos kivégzés

 

A következő korszakban a szándékos vétkezőn a halál­büntetés villámcsapással lesz végrehajtva. Nem fognak sen­kit sem felakasztani vagy lefejezni, hanem mint az ókor­ban történt: (3 Mózes 10:1, 2) Áronnak két fia engedetlen lé­vén, vétkezett az isteni szolgálat ellen „tűz jőve ki azért az Urtól“ — villamos láng, mely agyonsújtotta őket,  hasonló­képpen lesz az ítéletidő alatt is végrehajtva a halálbüntetés. S valamint biztosak lehetünk afelől, hogy Áron fiai semmi szenvedést nem éreztek, nem kínoztattak, hanem el­vesztették életüket — rögtön szörnyet haltak, úgy bizonyo­sak lehetünk, hogy a halál az elítéltekre nézve az Úr orszá­gában is egy azonnali megsemmisülés lesz, minden szenve­dés és kíntól megválva.

Az Úr többször dorgál és fényit, de csak azokon alkal­mazza, akikre az javulásként hat. „Megostoroz pedig min­dent, valakit fiává fogad.“ Akikre pedig a fenyíték áldás­ként nem hat, semmiképpen nem javul, az a második ha­lállal sújtja.

 

,,Az igazság  felmagasztalja a nemzeteket, a bűn pedig  gyalázatára  van a népeknek.”

 

BÖLCS   SALAMON

 

 

 

 

Oldal: SZÁZÉVES GYERMEK
Magyar Bibliakutatók Egyesülete - © 2008 - 2024 - bibliatanulok.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat